2014. április 16., szerda

Chapter Five.

Sziasztok megérkeztem az ötödik résszel:) Innentől nem lesznek szerintem rendszeresen részek:c Sajnálom ha esteleg egy egész hét kimaradás lesz:c
Köszönöm az +1500 oldalmegjelenítést a 18 feliratkozót és a sok kommentet:') <3
Jut eszembe pénteken 17:00-tól You & I klip*----* Ki várja még?*-*
Jó olvasást husik:3
Blackbird Xxx
 
 
 



/Louis Tomlinson/
17th, july, 2014
London
15:29


- Kis csicska. - köpte a szavakat Liam, amint elhaladtam mellette.

Harry most nincs velem. LA-be kellett utaznia valami fontos dolog miatt. Ma három szem nyugtatót vettem be 'ebédre', hogy még csak véletlenül se húzzam fel magam semmin. Csak kár, hogy annyira hatásos ez a gyógyszer, hogy kissé beszívott, drogos fejem van. Holnap biztos számonkérik. A zsebemből a Moves Like Jagger kezdett el szólni, amiből arra mertem következtetni, hogy Harry az.

- Szia. - vettem fel.
- Szió. Miújság? - hallottam életem mély rekedt hangját.
- Semmi. - hazudtam.

Azon kívül, hogy már Zayn és Niall sem állnak ki mellettem. Bár nem csodálom, azok után amiket Liam tett Zaynnel. Most tulajdonképpen igen ezzel arra utalok, hogy ő verte meg. Szánalmas homofób.

- Biztos? - aggódott.
- Veled? - tereltem a szót.
- Lehet, hogy még holnap sem mehetek haza. Sőt.. - sóhajtott.

Nem teheti ezt velem!

- Nos, kibírom. Talán. Mennyi időről is beszélünk?
- Egy hét. De minden nap hívlak majd, sajnálom. Te is hívhatsz, ha beszélgetni akarsz.
- Ez megnyugtat. - ironizáltam.
- Louis ne légy ennyire morcos. Puhulj meg. - telefonon keresztül is láttam amint édesen mosolyog.
- Mennem kell. Ha hazaértem felhívlak de ne vedd biztosra. - raktam le.

Felnéztem a cipőm orra hegyéről és láttam ahogy Liam elhajt a fekete Audijával. Valaki pedig megkocogtatta az oldalam.

- Louis, te nem vagy hibás. - szólt egy lány hang, erre hátrafordultam.
- Nem vagy hibás. - ismételte.

Egy kerekarcú édes kislány nagy barna szemekkel pislogott rám. Olyan hat éves forma lehet.

- Ezt mire értetted? - mosolyogtam rá.
- Mindig azok a hibásak akik nem becsülnek meg másokat. Te jó ember vagy. - hiába, a gyerekek a legőszintébbek.
- Szüleid hol vannak? - vettem fel az ölembe.

Kis kék ruhája meggyűrődött a könyökömnél. Szemeit az enyémbe fúrta és hirtelen a nyakamnál átölelt.

- Anya még nem jött ki. Ő az egyik stylist. - válaszolt.

Ekkor megláttam kijönni Beccát. Már említette nekem, hogy van egy lánya és hogy egyedül neveli. Sajnálatos módon teenager korában esett teherbe 16 évesen, mivel egy vadbarom megerőszakolta. Akkor biztos övé a kislány.

- Szia Louis. Hogy került hozzád Elsa? - kérdezte mikor odaért hozzánk.

Mintha a lánya az ő hasonmása lenne. Ugyanazok a nagy igéző szemek, hamvas szőke hullámos haj. Ez a nő gyönyörű.

- Szia Becca. Csak idejött hozzám azt hiszem. - erre kivette az ölemből az elragadó kis tündért.
- Köszönöm Lou. Jövőheten találkozunk. - indult el.
- Várj! Nincs kedved holnap reggel meginni velem egy kávét? - kérdeztem.
- De, kilencre a Starbucksban. - mosolygott majd beszállt az autójába és elhajtott.

Általában mikor egy fiú leszervez egy randit boldog. De ez se nem randi, én pedig nem vagyok boldog. Néha pedig külső szemmel nagyon úgy tűnik. Csak ezek a külső szemek nem tudnak semmit. Nem élik át napról napra azt amit én. Senki, soha nem fog megérteni. Nekem meg ez fáj a legjobban. Lassan gyalogoltam a macskaköves járdán zsebre dugott kézzel. Néha észrevettem boldog párokat, ők, még ha nem is tudtak róla, a lelkemet tiporták még jobban össze. Most sajnáltam magam, pedig nem szoktam. Az utcán sok ismerős arc vett körül, de ha az életem múlt volna rajta sem tudtam volna őket felismerni. Kivéve egy valakit. Ahogy jött velem szemben hosszú hullámos barna hajába belekapott a meleg nyári fuvallat. Pilóta napszemüveg volt rajta, mégis tudtam a szeme színét hisz emlékeztem rá. Tökéletes stílusérzék. Sötétkék árnyalatú koktélruha, derékban húzott résszel a csinosítás képpen. De neki nem volt rá szüksége. Nem túloznék ha azt mondanám kitűnő alakja van.

- Áá Louis, de régen találkoztunk! - köszöntött egy káprázatos mosolyt villantva.

Ekkor éreztem a zsebemben a telefonom rezgését. Biztos Twitteren üzentek.

- Szia Eleanor. - üdvözöltem kedvesen.
- Beszélgessünk. - szegődött hozzám és vele folytattam hazafelé vezető utam.

Bólintottam a kijelentésére. Ő pedig csak mondta a magáét. Ez nem beszélgetés, ez Eleanor Calder beszél Louis Tomlinsonhoz.

- El, kicsit maradj már csendben, hasogat a fejem. - nyűgösködtem, mikor a házam elé értünk.
- Oké. - mondta én pedig bedugtam a kulcsot az ajtó zárjába és benyitottam, de El kintmaradt.
- El, gyere be!
- Jaj de jó köszii. - ujjongott és becsuktam az ajtót, mire ő vadul neki esett ajkaimnak.

Neki lökött a falnak és elkezdte kigombolni az ingem. Apró újjai ügyetlenkedtek a felsőtestemen. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy képzelte.

- Eleanor fejezd be! Nem ezért jöttél ide! - cuppantottam le magamról és beviharoztam a konyhába.

Jézusom, mint egy pióca. Az ingem gombjait gyorsan visszagomboltam és ittam egy pohár vizet, hogy lenyugtassam magam.

- Tudom, hogy akarod! - kacérkodott.

Gusztustalan ez a nő! Nem így ismertem meg.

- Menj haza! Menj innen ne is lássalak! - ordítoztam vele.
- De ha kellek, tudod a számom! - kacsintott és kiriszálta magát a házamból.

Ez hihetetlen. Ez nem Eleanor Calder volt. Hogy lehetettem belé szerelmes? El sem bírom képzelni. Megnéztem a Twitter üzenetem és láttam, hogy Vivienn üzent.

" Szia Louis, hogy vagy mostanság? "
" Idegesen... " - válaszoltam neki.
Most pedig kezdetét veszi egy nem hosszú beszélgetés.

" Mi történt? "
" Eleanor. "
" Ooh. Minden jobb lesz. Nyugalom, lassan, lélegezz mélyeket. "

Úgy tettem ahogy mondta. Valóban nyugodtabb lettem. Gyakrabban kellene ezt alkalmaznom. Kiléptem a Twitterből.

/21:43/
 
A testemen a forró vízcseppek megváltás ként csorogtak végig. Jó érzés volt végre abban a tudatban lenni, hogy lezuhanyzok és mehetek aludni. Olyankor egy kis időre elveszlik a fájdalom és a kín amit napról napra átélek. Jobb esetben nem gyötörnek az ezekből fakadó rémálmaim. Mikor végeztem a tusolással megtörölköztem és felvettem az alsó nadrágom, majd vissza bementem a szobámba. Leoltottam a villanyt, a sötétben elbotorkáltam az ágyamig majd befeküdtem a puha paplanok közé. Még utoljára ránéztem a telefonomra ami egy üzenetet jelzett, ami történetesen Harrytől jött.

" Jó éjszakát szívem:) Szeretlek, ne feledd! H Xxx "

Nem válaszoltam az SMS-re, hanem inkább a földre dobtam a mobilom, lehunytam a szemeim és az álmok hullámos tengerére hajóztam.


8 megjegyzés:

  1. Imádom. :) idegbeteg. ? :o :c oh istenem szegény. ! most már értem h miért szedi a nyugtatót.. ! :) Harry miért nincs vele. ? :( pedig szüksége lenne rá. .! mennyen vissza Louis-hoz lééééci. !! rossz így olvasni h Louis szomorú .de azért szeretem . :) remélem, egyszer tényleg neki megy Liam-nak mert már kezd idegesíteni engem ez a kis hülye gyerek. xd siess a kövi részel. ! :) és hosszabb részeket kéreeeeeeeeeek .. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Következő részben kiderül, hogy Harry vele lesz-e;)
      Remélem tetszeni fog a következő rész is:DXxx

      Törlés
  2. Jó lett, élvezetes olvasnom minden sorát

    VálaszTörlés
  3. Oh, szegény Louis :/ Menjen vissza Harry :D

    VálaszTörlés
  4. Imádom, nagyon tetszett! :D Valahogy éreztem, hogy Liam verte meg Zaynt!
    Egy kis meglepi vár rád, hiszen megérdemled! :3
    http://oneshots-larrystylinson.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett:DXxx
      Köszönöm a díjat:D*-*

      Törlés