2014. április 4., péntek

Chapter One.

Na, egy nappal korábban hozom, remélem nem gond:) 
Viszont csak minden kedden fogok tudni jelentkezni:) Remélem tetszik a történet, eléggé elvetemült ötleteim vannak sorry:DD 10 fejezetesre tervezem, de majd még kiderül:)
Jó olvasást:)
Blackbird xx


/Louis Tomlinson/
12nd, july, 2014
London
15:09

Megint betörtem a szobám ablakát.
Hozzávágtam a cipőm, mert Liam újra ordított velem, én pedig nem merek neki visszavágni. De minek is? Csak rontanék a helyzeten.
Lefeküdtem az ágyamra és ordítottam egy nagyot. Valószínű a szomszéd is hallotta, de nem nagyon tud érdekelni.
Félek, hogy el fog fajulni ez a betegség. Félek, hogy lassan nem fogom magam hagyni Liammel szemben. Én nem akarok ilyen lenni.
Egy könnycsepp kifolyt a szememből és lehullott a párnára.
Lassan lenyugodtam és felültem. Megdörzsöltem a szemem és kicsoszogtam a fürdőszobába.
Kivettem egy üveget a szekrényből és kiszedtem belőle két kapszulát. A számba dobtam, majd ittam rá vizet. A nyugtatók, könnyen csúsztak le a torkomon.
Belenéztem a tükörbe és egy nyúzott embert láttam. Ez nem én vagyok.
Karikák a szemem alatt, nyúzott az arcom, a hajam rendezetlenül lógott le a homlokomra.
Fejem tanulmányozását a csengő zavarta meg.
Lebaktattam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót a vendégnek.

- Életem! Istenem, úgy sajnálom, hogy nem tudok mindig itt lenni veled! - ölelt meg Harry.
Fejem a nyakába fúrtam és beszívtam a Gucci parfümjének az édeskés illatát.
- Még mindig nem akarsz velem beszélni? - nézett rám kérően, erre csak ingattam a fejem. 

Nem szeretek beszélni. 

- Nem baj. Szavak nélkül is megértelek. - mosolygott rám kedvesen és egy puszit nyomott a számra.

Hogy lehet velem ilyen? Annyira szeretem. Csak kár, hogy nem tudom kifejezni.

- Szeretlek nagyon. - simogatta meg az arcom. 

Most mondanám, hogy én is szeretem, mert jobban imádom, mint ahogy ő azt elképzeli, de bármit kiejtek a számon, mindennek van következménye.
Megfogta a kezem, összekulcsolta az ujjaink és bevezetett a konyhába.
Leültetett az asztalhoz, és a hűtő felé igyekezett, majd kinyitotta azt.

- Ettél már ma valamit? - kérdezte a hűtőszekrényből ki sem nézve. 

Én pedig csak ingattam a fejem. 
Nem ettem, pedig nagyon éhes voltam. De egyszerűen nincs erőm enni.
Gondoltam az, hogy fejemmel jelzem a választ, mégsem lesz elég, így nagyon halkan megszólaltam.

- Nem. - hangzott a számból a szó.
- Találtam egy doboz mirelit pizzát, ha megsütöm megfelel? 

Meg sem várva a válaszom, kivette és előkészítte. Rátette egy tepsire és berakta a sütőbe.

- Harminc perc és ehetsz. - ült le velem szembe.

De én nem vagyok most éhes.

- Kérlek szépen mondj valamit! Aggódom miattad! Bevetted a gyógyszered? - szorította meg a kezem.
- Bevettem. - válaszoltam.
- És történt valami amiről tudnom kellene? - simogatta nagyujjával a kézfejem.
- Nem történt na! Miért kérdezel ennyit? - rivalltam rá, felálltam és felrohantam a szobámba. 

Becsaptam magam után az ajtót és belerúgtam a székembe, ami hangosan eldőlt, magával dűtve mindent ami az útjába került.
Most valószínű megbántottam Harryt. Ez az ok, amiért nem szeretek beszélni. Félek, hogy bántót mondok.
Kis idő múlva Harry kopogtatott az ajtón.

- Gyere le édes, kész a pizza. - hallottam meg sexy mély hangját. 

Odasétáltam, kinyitottam és ő kezeivel rögtön közrefogta az arcom.

- Nem történt semmi bajod? - nézett rám aggódóan és kémlelni kezdett. 

Fejemet ingatva válaszoltam. Próbáltam egy apró mosolyt kicsikarni magamból neki, de nem sikerült.

- Ne erőltetsd. Hidd el, jön az ha kell. - húzódott mosolyra a szája.

Hirtelen ajkait az enyémre tapasztotta, én pedig most nem elégedtem meg egy puszival, így csókká mélyítettem. Annyira felszabadult vagyok ilyenkor. Életem végéig csókolnám, ha lehetne. Tökéletesnek érzem magam mellette, de aztán rájövök, hogy rajta kívül senki sem tökéletesebb.
Levegőért esedezve váltunk el egymástól.

- Ezt kifejezetten imádom benned. - döntötte homlokát az enyémnek. 
- Menjünk enni. - fogta meg a kezem és lementünk a konyhába, ott pedig leültünk az asztalhoz. 

Az én helyemen volt egy tál, amire az egész pizza rá volt pakolva két szelet kivételével, az a Harryé lett.
Ez az adag nekem sok lesz. Kizárt, hogy belém férjen.
Egy órán keresztül beszélt hozzám én pedig csipegettem a kajám. Két szeletnél több valóban nem tudtam megenni.

- Életem, itt aludjak veled, vagy hazamehetek? - kérdezte, én pedig ingattam a fejem, hogy nem muszáj.
- Értem. Aludj jól, holnap korán itt vagyok, mert megyünk forgatni. - adott egy puszit a homlokomra. - Szép álmokat, szeretlek! - ezzel elment.

Felmentem a fürdőszobába, ledobáltam magamról a ruháim és beálltam a zuhanykabinba.
Egy darabig csak folyattam magamra a forró vizet és néztem a testem, hogy milyen vékony vagyok. Teljesen ellentéte a valódi énemnek.
Ez így nem mehet tovább.

4 megjegyzés:

  1. szia, nagyon jó lett, csak azt sajnálom h Larry shipperes blog.

    VálaszTörlés
  2. Sziiia ^^ ugyan az a véleményem mint Andreának....nagyon jól írsz, nekem így is tetszik és az h Larry shipperes igazából érdekessé is teszi a blogot ^^ :) csak így tovább mikor jön a köviii? <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy tetszik:)) Szerintem most:)) xx <33

      Törlés