2014. április 21., hétfő

Chapter Six.

Sziasztok, új rész a fedélzeten:D Remélem mindenkinek tetszeni fog és mindenkinek kielégítettem a "vágyait" ezzel a résszel:D Remélem elég hosszú lett:D
Egyébként az összes bejegyzés letörlődött a telefonomról pedig már a kilencedik részig meg volt írva..
Na majd újra megírom. Jó olvasást pusza!:* Xxxx
Blackbird
 
 
 
 



/Louis Tomlinson/
20th, july, 2014
Doncaster
12:05


A napok csiga lassúsággal telnek el Harry nélkül. De nincs mit tenni. Nem mehetek utána. Nem biztonságos repülőn ülnöm.
Ma hazautaztam a családomhoz, mert anya barátnőjének ma van a születésnapja és azt mindig együtt ünnepeljük. Aféle "családi hagyománynak" nevezném.
Csak most nem lesz velünk Lottie. Nem tudja elviselni, hogy milyen vagyok. Még anyámnak is szenvedve sikerül.

- Lou, ebéd, megérkezett Liz. - rontott be húgom a szobámba.
- Fizz kérlek mond meg anyának hogy nem vagyok éhes. - feküdtem le az ágyamra.
- Enned kell bátyó. - meresztette rám aggódó szemeit, becsukta maga után az ajtót és leült mellém.
- De egyszerűen nem megy, nincs étvágyam.
- Ugye nem drogozol? - fogta meg a kezem.
- Eszembe se jut ilyesmi! - morogtam, majd elkezdtem a kékre mázolt plafonom bámulni.

Bár lehet, hogy segítene.

- Louis, ennek így nem lesz jó vége. Én megyek, mert engem lent várnak. - próbált meg mosolyogni és elhagyta kis szobámat.

 Felálltam, odasétáltam az ablakomhoz és kinéztem rajta. Nagyon sötét színű volt az ég alja, amiből arra mertem következtetni, hogy esni fog. De hát az emberek mit is várnak Angliától. Tulajdonképpen ezt.
Felnéztem Twitterre és rögtön az első tweet szemet szúrt. Egy idézet, amit retweeteltem és mégis lementem a többiekhez.

- Louis drágám hát mégis lejöttél! - örült nekem anya, mire bólintottam.
- Nem akartam bunkó lenni. - mondtam.
- Mikor nem akarsz az lenni? - morgott Daisy.
- Daisy hagyd abba! - szólt rá anya mire húgom fintorgott egyet, majd távozott hurrikán ként.
- Már megszoktam. - sóhajtottam és leültem az asztalhoz Fizzy mellé.
- De az a helyzet, hogy ha nem bánna így veled senki, nem lenne mit megszoknod. - mondta Liz.

Oh de tapló vagyok, nem is köszöntem neki. Egyszer csak a telefonom csörgésbe kezdett. Gyorsan kivettem a zsebemből és ránéztem a képernyőre. Harry neve villogott a kijelzőn. Nagy léptekkel felszaladtam a szobámba, most már nem érdekelt, hogy taplóság amit teszek esetleg.

- Haló?! - vettem fel mikor beértem.
- Szia Lou. Most landolt a gépem Londonban, egy fél óra és haza érek. - hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Már megőrülök, hogy lássalak! Meg akarlak csókolni és letépni rólad az összes ruhád! - mondta rekedten.

Így a hangja még szexibb hatást keltett.

- Na de Harry! - kuncogtam.
- De ez az igazság! - nevetett.
- Van egy rossz hírem... - sóhajtottam.
- Mi? - sokkolódott le.
- Én ma Doncasterben vagyok. - mondtam szomorúan.
- Baszd meg, mára engedtek haza! - háborgott hangosan.
- Nem tehetek róla! - kiabáltam.
- Jó, igazad van. Akkor én megyek oda!
- Nem, inkább majd én haza megyek. Szia! - raktam le.

Szuper. Megígértem. Most hogy kerülök haza?
Leszaladtam vissza az étkezőbe, majd leültem újra Fizzy mellé.

- Hol voltál? Ki volt olyan fontos? - kért számon anya.
- Anya nézz rá, hogy ki van virulva, szerinted? - vigyorgott Phoebe.

Mire Liz elismerően kezdett bólogatni.

- Szóval Harry. - mosolygott anyám.
- Egy problémám van. Haza kellene mennem. Egy napra engedték haza Los Angelesből. Kérlek anya. - kértem.
- Nem. Ma itt kell lenned. Ma van Liz születésnapja!! - tiltotta meg.
- Áhh, már 22 éves vagyok! Sziasztok! - vigyorogtam és elindultam kifelé, de Liz utánam jött, az előtérben megállított.

Megijedtem, hogy vissza akar tartani.

- Louis, kint vár valami, ne felejtsd elvinni. Tudom, hogy kicsi korod óta vágysz egyre! Mikor kilépsz észre fogod venni. - mosolygott, majd vissza bement.

Felhúztam a cipőm és kíváncsian léptem ki az ajtón. Egy ragdoll cicát pillantottam meg a fűben játszani. Nagyon kis elragadó volt.
Bézs árnyalatú a hosszú szőre, mint általában minden ilyen macska. A pofáján az orra körül egy barna folt volt, úgy mint ahogy a mancsain és a fülei végén is.
Igaza volt Liznek, mindig vágytam egy ilyenre, csak soha nem volt sem erőm, sem időm venni egyet. De most van egy.

- Cicc cicc! - hívtam magamhoz izgulva, közben elindultam felé.

Felém szegezte a tekintetét és nyávogott kettőt. Sikeresen megközelítettem, nem szaladt el, így fel tudtam venni az ölembe. Elkezdtem simogatni, amire jelezte, a tetszését, azaz dorombolt.

- Jóban leszünk mi kispajtás. - mosolyogtam majd kivettem a sluszkulcsom a zsembemből és kinyitottam a kocsi ajtaját.

Beültem és Cicát beraktam az anyósülésre. Igen egyelőre Cicának hívják amíg nem egyeztetek Harryvel. Vagy Meow lesz.

- Na Cica! Megyünk haza! - mondtam, bezártam az ajtót, beindítottam az autót és gázra léptem.

Az út csendesen telt, Cica elaludt az ülésben elterülve. Mielőtt még végleg haza mentem volna, betértem egy állatkereskedésbe. Vettem neki minden olyan dolgot, ami egy macskának kellhet. Alomtál, kefe, sampon, ilyesmik.

20th, july, 2014.
London
14:54


A házam előtt felhajtottam a feljáróra, közben azon gondolkoztam, itt van-e már Harry és, hogy mit fog szólni a cicához.
Kiszálltam az autóból és lezártam. Ott hagytam őt, hagy aludjon. Elvégre olyan édes.
Be akartam dugni a zárba a kulcsom és kinyitni az ajtót, de az már nyitva volt. Itthon van Harry. Benyitottam és ott állt, teljes egész tökéletes nagyságában. Ez a pillanat úgy hatott, mintha már egy éve nem láttam volna. Bár ez a pár nap, simán felért ennyi idővel. A karjaiba vetettem magam és szorosan ölelni kezdtem, majd azt vettem észre, hogy könnyezek.
Eltolt magától, majd lassan és kínzóan közeledett az ajkaim felé. Alig volt köztük öt centiméter, nekem mégis mérföldeknek tűnt.
Én tettem meg az utolsó lépést és számat az övére helyeztem, majd csókolni kezdtem. Ebben a csókban benne volt minden. Hiány, szerelem és még annál több szenvedély és forróság. Vadul téptük egymás ajkait, közben a lábammal berúgtam az ajtót, az ő kezei pedig valahogy a pólóm alá tévedtek. Puha lágy tenyerével kezdte simogatni a felsőtestem. Ha így folytatjuk, valóban az lesz amit mondott.
Levegőért kapkodva váltunk el egymástól, de ez nem tartott sokáig, újabb apró szerelmes csókokban forrtunk össze.

- Hiányoztál. - lehelte a nyakamra.

Egyszerűen megőrülök tőle! Mikor a közelében vagyok eltűnik a fagyos, goromba Louis egy szeretetteljes, kedves fiút hagyva magaután.

- Te is. - suttogtam alig hallhatóan.
- Figyelj Boo, nem szívesen válok ki karjaid közül, de gyere, menjünk be. - kuncogott majd megfogta a kezem és elkezdett befelé húzni.

Leültünk a kanapéra és behúzott az ölébe. Nem ellenkeztem, persze hogy nem. Kezeit a derekamra simíotta, én pedig átöleltem a nyakánál.

- És mit csináltál még nem voltam veled? - mosolygott rám kedvesen és szemeivel az enyéimet fürkészte.
A kérdését elintéztem egy apró vállrántással. Majd az összes többit is, amit ez után feltett. Nem voltak egetrengetően fontos kérdések, de őt érdekelte.

- Lou, nem lehetsz ilyen. Kelj fel és merj élni! Nem zárkózhatsz örökre egy kő szerepébe. - nézett rám aggódóan.
- És nekem ez mitől lenne jobb? - kérdeztem lehangoltan.
- Ugyan már! Hogy mitől lenne jobb? Minden jobb lenne! Jobban éreznéd magad mindíg! - vigyorgott.
- Kérlek, az én kedvemért válts. Nyílj ki, mint egy virág! - nézett rám komolyan, mire én felvont szemöldökkel figyeltem rá.
- Komolyan? Virág? - pillantottam rá jelentőségteljesen, mire elnevette magát, de annyira édesen, hogy muszáj volt mosolyognom rajta.
- Lenne pár tervem mára. - komolyodott el és elkezdte a nyakam csókolgatni.

Apró nedves puszikat hagyott a kulcscsontomtól egészen a fülem tövéig. Nagyon jól tudja, hol a gyenge pontom, már volt alkalma kitapasztalni. Ott elkezdte szívni a vékony bőrt, mire nekem egy halk sóhaj szökött ki a számon.

- Harry.. - nyöszörögtem.

Nem tudtam ellenállni, pedig nagyon akartam.

- Tudtam, hogy elérem. - lehelte a nyakamra majd kezeit bevezette a pólóm alá és levette rólam a testemet takaró textílt.

Lovagló ülésben helyezkedtem el az ölében és vadul csókolni kezdtem, közben megéreztem merevedését, amiből tudtam, innen már nincs visszaút.

18:42

Egymás karjaiban pihegve feküdtünk az ágyamban. Sikerült idáig eljutnunk.
Egy hatalmas dörgés zavarta meg a halk beszélgetésünket. Hirtelen összerezzentem és eszembe jutott a cica. Szegénykém mennyire félhet.
Elkezdtem kikászálódni az ágyból, de Harry visszafogott.

- Nem mész sehová! - morogta mosolyogva és a hátára fordult.
- Csak felhozok valamit. - vettem fel az alsónadrágom.
- Egy feltétellel. Gyere ide! - mosolygott és felém nyújtotta a kezeit.

Odamentem, ő pedig megfogta a karom és magára rántott. Így már rajta feküdtem, de nem volt most a legkényelmesebb.

- Csókolj meg!


12 megjegyzés:

  1. Szia! Ez nagyon jo lett! Egyre jobban szeretem a törid! :) Siess a kövi résszel,nagyon várom! :)
    Puszi
    Niki

    VálaszTörlés
  2. Imáááááááádom. .! gyorsan kövit. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik:D ha minden jó, holnap megírom, és azután olvasható is lesz:D
      Blackbird xx (csak lusta voltam bejelentkezni xd)

      Törlés
  3. Imádom, siess a következővel. Egyszerűen nem tudok mást mondani rá, úgy tökéletes ahogy van, ja de van vmi, de azt úgysem változtatod meg, de most már nem is lehet. Érted mire gondolok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy tetszik, sietek:D xx
      BB

      Törlés
  4. Szia! Nekem is nagyon tetszett! :) Itt egy kis ajándék neked:)
    http://betweenyourdreams.blogspot.hu/2014/04/award-17.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa köszi a díjat, majd kirakoom:33*-*

      Törlés
  5. Hú, tényleg nagyon jó lett. Imádom!:3
    Nagyon várom a kövit!:)

    VálaszTörlés