2014. május 1., csütörtök

Chapter Eight.

Hali. Sajnos újra telefonról jelentkezem! Sajnálom ha unalmas, rövid lett, helyesírási hibákkal van tele, de este írtam sorry. Jó olvasást:)xx

/Louis Tomlinson/
22nd, july, 2014
Doncaster
15:53

Hiába jöttem el Doncasterből tegnapelőtt, egy szörnyű eset miatt ma mégis vissza kellett jönnöm. Most Harry is velem tartott, nem tudtam volna most egyedül idejönni.

- Louis, légy erős kérlek. - mondta, mielőtt kiszálltunk  volna a kocsiból.
Én pedig belenéztem a visszapillantóba és a sírástól vörös szemeim már fel is voltak dagadva.

- Lou, gyere menjünk! - fogta meg a kezem és nagyujjával apró köröket írt le a kézfejemen.

Csak meredtem magam elé és kinyitottam a kocsi ajtaját. Ahogy le tettem a lábam a szürke betonra, eszembe jutott pár emlék kiskoromból. Amikor jöhetett meglátogatni engem mennyit játszottunk a zöld fűben. Emlékszem egyszer még a virágokat is eltapostuk, amiért kaptunk is a fejünkre. A milliónyi emlék filmként vetült ki a házunk udvarára.
Könnycseppek csordultak ki újra a szememből. Nem halhatott meg, ez nem igaz! Még nekünk találkoznunk kell! El kell neki mondanom, hogy megtaláltam életem párját Harry személyében! Bár ezt hamarabb is megtehettem volna, ha nem vagyok nyuszi és talán áldását is adta volna ránk. Nem olyannak ismertem aki elítélt volna miatta.
Kíhúztam a kezem a Hazzéből és remegő lábaimmal elkezdtem a ház bejárata felé lépdelni. Nagyon nehéz volt arra ügyelni, hogy ne essek el, de Harry épp időben ért mögém és átkarolt a derekamnál.

- Ne feledd itt vagyok. Mindig. - nyomott egy puszit az arcomra az ajtó előtt, majd benyitottam.

Bent mindenkin látszott, hogy miért gyűltűnk össze. Feketében gyászolt az egész család. Elveszítettünk egy embert, aki mindannyiunk számára  fontos volt. Főleg nekem, hisz az édesapám volt, és nem tudtam kihasználni az időt ami adatott.
Amint anya meglátott, azonnal a nyakamba borult és iszonyatos módon sírt. Igaz már nem volt együtt apával, de biztos vagyok benne, hogy most is nagyon szereti.

- Kisfiam.. - suttogta két szipogás között és egyre jobban ölelt magához én pedig viszonoztam azt.

Én már nem tudtam így sírni. Egy-két könnycseppet bár elejtettem. Tegnap az utolsó apró részét is elveszítettem a lelkemnek. Azt mondják ez van azzal, akik már nem tudnak sírni. Úgy látszik közöttük vagyok.

- Minden megy tovább anya. - simogattam a hátát és a szívem legmélyén még én sem gondoltam komolyan ezt a mondatot.

Biztos vagyok benne, hogy innen már semmi sem lesz olyan, mint volt.
Bentebb támogattam anyát és leültettem kanapéra. A sarokban véltem felfedezni Lottiet és Fizzyt beszélgetni. Fizz meglehetősen szomorú, bár őt nem úgy érinti a dolog. Neki olyan mintha a szomszéd, kedves idős bácsi hunyt volna el.
Sok rokon volt a házunkban, de egyel sem foglalkoztam, csak azzal, hogy összeszedjem magam a temetésig.
Ránéztem a karórámra, az idő pont 16:10-et mutatott. Ami azt jelenti, hogy lassan el kell indulnunk, mivel 17:00-kor kezdődik, az amit el akarok felejteni és semmissé tenni. De mindhiába. Isten nem ruházott fel bennünket az övéhez hasonló erőkkel és hatalommal.

- Hozzak egy nyugtatót? Szükséged lenne rá. - kérdeztem anyát ő pedig bólintott.

Kimentem Harryhez, aki Phoebe-vel folytatott beszélgetést az asztalnál a társalgóban.

- Harry add ide a sluszkulcsot kérlek! - nyújtottam a kezem.
- Hová akarsz menni? - kérdezte meglepetten.
- Sehová, be akarom hozni a gyógyszerem.
- Majd én behozom, addig ülj le. - ültetett le a helyére.

Csend állt be közém és Phoebe közé addig amíg nem szólaltam meg. Igaz nehezemre esett ezt megkérdezni, de hajtott a kíváncsiság.

- Pho, nem tudod, hogy apa miben.. - nem tudtam befejezni a mondatot mert a szavak szinte keresztbeálltak a torkomban és nem jöttek ki.

De ahogy ránéztem, tudtam, hogy nem várja el a folytatást.

- Baleset folytán. - nézett rám szomorúan.
- Elütötték és a helyszínen elvérzett. Sajnálom. - folytatta.
- Isten barma! Megtalálom, élve megnyúzom, a bőrét meg eladom a kannibáloknak! - beszéltem hangosabban a kelleténél és az asztalra csaptam.

Éreztem, hogy a szívem az idegességtől gyorsabban kezd verni. Ekkor hirtelen megjelent valaki.

- Mit mondtál neki? - kérdezte egy hang eléggé erélyesen.

Harry hangja.

- Csak a történteket. - válaszolt Phoebe.
- Mit mondtam neked? Hogy ne beszélj neki erről. Kértelek. Nehezen dolgozza fel. - lágyult el a hangja, majd megfogta a kezem és kivezetett a hallba.
- Minden rendben Életem? - kérdezte, miközben a derekam fogta.
- Nem.
- Gondolhattam volna. - ölelt meg.
- Nem találtam a gyógyszert. - suttogta.
- Hol nézted? - kérdeztem.
- A kesztyűtartóban. - válaszolt és eltávolodott.
- Jó mert a hátsó ülésen van. Vagy már azóta alatta.
- Akkor behozom. - rohant kifelé, én pedig visszamentem anyához és leültem mellé a kanapéra.

Majd Lottie helyet foglalt mellettem, amit furcsálltam.

- Jól vagy bátyó? - kérdezte, én pedig ránéztem egy sokat mondó pillantással és kiszúrtam, hogy sál van rajta. Jól áll neki.

De nyáron? Most inkább nem foglalkozok ezzel.

- Majd egyszer jobb lesz. - simogatta meg a vállam és elment, majd Harry vette át a helyét a gyógyszerrel.

Azt mondta, hogyha anya beveszi, indulni kell, mert előtte még be kell menni a virágboltba koszorúért. Még szerencse, hogy a Range Roverrel jöttünk.

- Menjünk! - fogta meg Harry a kezem, összekulcsolta az ujjaink és kivezetett az autóhoz, majd beültünk.

Mi indultunk el a leghamarabb a koszorú miatt. A többiek majd utól érnek.
Kis idő múlva már a virágbolt előtt parkoltunk és Harry meg egy srác bepakolták az öt kiskoszorút a csomagtartóba.
Biztos az egész egy nagy tévedés, nekem nem kellene most itt ülnöm. Vagy egy rossz álom és mindjárt arra kelek, hogy Harry simogatja az arcom és lágy puszikat hint a számra. Igen, biztos hogy ez csak egy álom. Felkelek és meglátogatom apát.
Hazz beült a kocsiba én pedig mosolyogtam.

- Louis? Jól vagy? - nézett rám furcsán.
- Soha jobban. Rájöttem, hogy ez csak egy álom, rajtam nem tud kifogni senki! De ezt nem tudhatot, hisz én álmodom nem te, nem igaz?! - villantottam egy boldog mosolyt.
- De Lou, ez... - nézett rám aggódóan.
- Ssh. Felkelek és elmondom mekkora baromságot álmodtam. - intettem csendre, és a mosoly még mindig nem fagyott le a számról.

Ekkor Harry elindult a kocsival a célállomás felé.
Ott megálltunk, Mark segített nekünk felvinni a koszorúkat a dombra.
Istenem kérlek add, hogy minél hamarabb keljek fel!

Ui.: Tudom, hogy Troy és Lou valójában nincsenek jóban de ez most így jó:D xx

4 megjegyzés:

  1. Jó lett, várom a következőt. Igaz, nem ezt beszéltük meg de így is jó

    VálaszTörlés
  2. Már rég le akartam írni mit gondolok a blogodròl. :D Èn nem vagyok Larry shipper, és csak ezt a Larrys blogot olvasom, De ennek ellenére nagyon tetszik. :) Várom a folytatást! :))

    VálaszTörlés
  3. Attól függetlenül, h nincsenek jóban, még sírhat miatta, hiszen mégiscsak az apja! Am jó lett nagyon! Várom a kövit! Siess vele!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett, ügye vagy! Várom a kövit :)

    VálaszTörlés