2014. május 17., szombat

Chapter Eleven.

Sziasztok. Remélem nincs örök harag.:c tudom hibáztam, de többet ilyen nem fordul elő. Holnap is hozok egy részt. Remélem tetszeni fog azért. <3
Blackbird xx

/Harry Styles/
22nd, august, 2014
London
13:21

Ma semmi kedvem nem volt bejönni próbára, mivel tudtam, hogy találkozni fogok Louisval.
Már 10 perce itt állok az épület előtt, de még nincs itt senki, Liam is most érkezett. Pedig megbeszéltük, hogy hamarabb itt leszünk. Furcsa előérzetem támadt ettől a helyzettől.
- Hello, miújság? - nyújtotta felém a kezét kedvesen. Kicserélték? Ki ő és mit csinált Liammel?
- Sziaa. - mondtam lepetten és kezetfogtam vele.
- Téged meg mi lelt? - csodálkoztam.
- Jól indult a napom. - mosolygott, ekkor megérkezett Niall is.
- Sziasztok. Liam? - kérdezte furcsán.
- Ezen csodálkozom én is. De mindegy, használjuk ki az időt még ilyen. - mondtam. És ezzel megláttam Zayn kocsiját megállni. Kiszállt az anyósülés felől és rohant hozzánk, mint aki megbőszült. És intett a sofőrjének, hogy mehet.
- Srácok!! - ért hozzánk lihegve, majd rátámaszkodott Liam vállára és kifújta kicsit magát, majd végre megszólalt.
- Louis... Ne... Nem nyit ajtót.
- Mit kerestél Louisnál? - kérte számon Liam szigorúan.
- Nem mindegy?! - rivallt rá.
- Nem az!! - kiabált Liam.
- Hagyjátok abba, menjünk Louishoz! Aggódom érte. - kezdtem el szaladni a kocsim felé, beszálltam, láttam, hogy a többiek is jönnek így megvártam őket. Liam igaz nehézkesen, mert Niall húzta. Látszott rajta, hogy nagyon kényszerből jön. Beszálltak ők is, majd száguldottam, mint az őrült, nem érdekelt, hogyha a rendőr megbüntet, ha Louisnak komoly baja van, nem élem túl. Amúgy meg csak megbírságolnának, azt meg zsebből kifizetem.
Amint Louis házához értünk, Zayn rögtön kilőtte magát a kocsiból, a többiek pedig lassabban, én meg megvártam őket, mivel le kellett zárni a kocsit. A háznál csengettem, mivel nem volt nálam a kulcsom. Nem számítottam erre.
- Nem érted, hogy nem nyit ajtót? - idegeskedett Zayn, ezzel lendületből levállalta a bejáratot, mire az kicsapódott.
- Harry, Liam nézzétek meg itt lent, mi fel megyünk! - mondta Zayn, majd felrohantak. A konyha felé vettem az irányt, csizmám kopogott a kövezett padlón, ami rémisztőbb hangulatot keltett. Benyitottam, de nem  volt ott.
- Harry! - hallottam egy kétségbeesett kiáltást fentről, amire rögtön kaptam is a fejem és nagy léptekkel megindultam a cél felé. Felmentem Louis szobájába, ahol egy magábaroskadt Liamet akinek ölében Rambo kuporgott, és egy idegesen telefonáló Niallt láttam.
- Megvan? - kérdeztem Litől, mire ő csak rámnézett. Enyhe szomorúság csillant meg a nagy barna szemeiben.
- Hol van? - kiabáltam ő pedig a fürdőszoba ajtóra mutatott. Gyorsan berontottam. Olyan látvány fogadott amire sosem számítottam volna. Louis kifeküdve a földön, kezén egy akár halálos seb. A zokogás hirtelen tört rám, majd térdre rogytam. Közelebb kúsztam hozzá és elkezdtem simogatni az arcát.
- Nem hagyhatsz itt! Kérlek. Szeretlek. - sírtam hangosan.
- Harry, még lélegzik, de nincs eszméleténél, próbáld meg felrázni amég nem érnek ide a mentősök. - mondta Zayn szomorúan majd kiment. Őket nem viseli meg annyira mint engem.
- Szerelmem ne hagyj itt hallod? - kezdtem el pofozgatni finoman. Fejem rátettem a mellkasára és szorítottam. Nem akarom elengedni. Soha.
Mikor meghallottam a szívverését, melegség járta át a testem a boldogságtól, de mégis aggódtam, mivel romolhat az állapota.
Kis idő múlva már csak arra eszméltem, hogy stabilizálták az állapotát és elszállították. Sajnos nem mehettem vele, mivel a mentős nem bírt beletörődni, hogy a párja vagyok. Szegény Louis, hogy bánhatnak majd vele a kórházban.
- Miért tehette? - ültem le sírva a földre, majd Zayn mellém kuporodott és nyugtatgatni kezdett.
- Talán mert megcsaltad. Kiszámíthatatlan vagy Styles. Megváltás lett volna neki ha meghal. Tudod én jóban vagyok Grimmyvel. - morgott Liam.
- Tudod én meg ezen nagyon csodálkozom. - álltam fel, elindultam Liam felé, hogy jól behúzhassak neki, de Niallék visszatartottak.
- Engedjetek el a kurva életbe is! - rántottam ki magam a tartásból és elsuhantam. Lementem a kocsimhoz és elindultam a kórházba.
Egész úton az újjammal a kormányon doboltam, közben azon gondolkoztam, vajon igaza volt Liamnek.? Tényleg miattam tette volna ezt magával Lou?
Szemeimbe könnyek szöktek, amiket hamar le is töröltem, hogy ne okozzak semmilyen balesetet. Egyszer hirtelen befékezett előttem egy fehér nyitott tetős Mercedes, benne egy szőke maca.
- Gondolkozz már! - kiabáltam ki az ablakon, mire ő újra elindult és egy rutinos mozdulattal feltartotta a középső ujját.
- Ülj rá! - ordítottam majd szétnéztem, kikerültem és már csak a körzeti kórház kapujánál álltam meg. Kerestem egy megfelelő parkólóhelyet és bementem az épületbe. Szép volt belül, csak mégsem felejteti, hogy miért is vagyok itt.
- Jó napot! Elnézést nem tudja melyik kórteremben van Louis Tomlinson? - állítottam meg egy nővért, ekkor sok fényképező kattanását hallottam. Hátranéztem és épp közelítettek felém egy páran.
- Nincs szükségünk felhajtásra ebben kórházban. Küldje ki őket kérem. Amúgy a 207-esben a másodikon. - mondta majd eltűnt.
- Harry, Harry! - szólongatott az egyik riporter. Megfordultam és próbáltam kedvesen mosolyogni, pedig tudtam, hogy valami baromi nagy hülyeséget fog kérdezni.
- Valamelyik rokonja itt van? - szólt hátulról egy férfi, a vakuk pedig tovább csattogtak.
- Nem nincs. - mondtam poker arccal, majd elindultam volna, mikor megint szóltak.
- Akkor miért van itt? - most egy női hang hallatszott.
- Terhes vagyok. - mondtam komolyan, mire mind megfagyott egy pillanatra. A kamerák is. Kaptam a pillanaton, majd elindultam a lift felé. Ott megnyomtam a 2-es gombot, az pedig tette a dolgát és felvitt. Fent idegesen kerestem a termet, eltelt egy kis idő mire megtaláltam. Nem volt rajta folyosóra néző ablak. Bekopogtam, majd benyitottam. Egy nem túl tág két fekhelyes szoba volt. Bent az orvos és a sarokban egy tizenhat éves forma lány beszélgettek, azt hiszem égési sérülést szenvedett. A lány melletti ágyon volt Louis. Infúzióra kötve. Megint elkezdtem sírni, de most nem fogtam magam vissza. Odasétáltam az ágya mellé, leültem a mellette lévő székre és sírva leborultam a takarójára.

9 megjegyzés:

  1. 'Terhes vagyok.' eh XD jól van az :D Ahg nagyon jó lett:)

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó lett, kiváncsi leszek mi lesz még Louissal, nagyon élvezem a történeted

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ennyi késés egyáltalán nem számit sok időnek, sőt. Egy ilyen történetre meg is éri várni.:)
    A részről pedig: Az elején féltem, hogy mi lesz Louis-val, ha nem kapják meg időben, de aztán megkönnyebültem.
    A "terhes vagyok" szöveg Harrytől meg nagyon tetszett!:D

    VálaszTörlés
  4. "Terhes vagyok" Meghaltam. :"D
    Ami még a részt illeti, nekem úgy tűnik, mintha Liam kezdene megjavulni..vagy rosszul hiszem? Amúgy meg Harry igazán egy seggfej, nagyon kiváncsi vagyok hogyan lesz ez köztük tovább, mert Hazza tényleg nagy baromságot csinált, én nem tudom mit tennék Louis helyében.
    Tűkön ülve várom a következőt, ami biztos olyan jó lesz, mint az eddigiek. :))

    VálaszTörlés