2014. május 27., kedd

Chapter Fourteen.

Sziasztok. Lehet késtem kicsit és rövid is lett meg unalmas is, de a következő rész kárpótól titeket, mivel felpörögnek az események és jóó hosszú lesz.
Jó olvasást.
Blackbird xx

/Louis Tomlinson/
25, august, 2014
London
13:29

Már úton vagyok hazafelé Liam autójának az anyósülésén. Fájt otthagynom Summert, neki sem esett jól, hogy elmentem, de azt mondta egyszer úgyis elfelejtem. De bárcsak ilyen könnyű lenne.
Ahogy bámultam előre feltűnt, hogy az esőcseppek egyre gyorsabban csapkodják a szélvédőt, Liam pedig bekapcsolta az ablaktörlőt, hogy ne zavarja semmi a vezetésben.

- Esik. - mondta a helyzetet, miközben bekanyarodott az egyik utcába, majd leparkolt egy szupermarket előtt.
- Majd jövök. Hozzak neked valamit? - hajtotta fel a kapucnit a fejére.
- Egy kávét kérek. - küldtem felé apró mosolyt, ő pedig bólintott, kiszállt, majd egy csapódás és már nem láttam.

Kezem a rádióhoz emeltem és bekapcsoltam. Épp a híradó hallatszott, ami nem nagyon érdekelt, de mikor meghallottam a nevem felfigyeltem rá.

"Louis Tomlinson kórházba került. A One Direction legidősebb tagja egy kisebb baleset folytán került a Körzeti Kórházba. Nyilatkozta a Modest! Management szóvivője.
De ma már sokan látták elhagyni az  épületet egy másik taggal Liam Paynenel. Amiből arra merünk következtetni, hogy már sokkal jobban van és már nem kell több ezer lánynak aggódnia érte. Kettő órás híreinket hallották."

Na szép. Rögtön pletyka lett belőle. Nem is értem mire jó a híresség. Szinte mindenből, még abból is bevétel van, ha megszólalok. Bármit teszek, minden egyes lépésemről tudnak. Unom már ezt az egészet, egyszer úgy akarok kimenni az utcára, hogy ne támadjon le rögtön mindenki. Már a csapból is mi folyunk és a sarki kutyák is felismernek. Elegem van. El fogok utazni.
Ismerős dallamokat véltem felfedezni a hangszórókból. Jellegzetes zongora játékkal kezdődik a szám. Macklemore Same Love című dala szólalt meg. Hogy őszinte legyek, soha nem kedveltem Bent. Szerintem nagyképű. De ez különlegesen jó. Ahogy Mary énekli a refrént, mindig jól eső borzongás kerít hatalmába. Ilyen hatással van rám egy jól megírt zeneszám. Még az is hozzátesz, hogy a melegekről szól.
Egy kicsit feltekertem a hangerőt és élveztem minden sorát, közben azon tűnődtem, hová mehetnék kikapcsolódni, egy kicsit elszakadni a nyüzsgő hétköznapoktól.
A gondolkozásomat az zavarta meg, hogy egy mögöttem elhaladó autó felcsapta sárral Liam kocsijának a hátulját. Biztos örülni fog neki.
Már a negyedik számot hallgattam, mikor hangos szitkozódások szóródtak a csomagtartó felől. Majd Li beszállt telefonnal a fülén hatalmas vigyorral. Az előbb káromkodott, most meg?

- Rendben, szia szia. - mosolygott, majd lerakta.

Rámnézett, szemei vadul csillogtak, arca pedig piroslott az örömtől.

- Mi.. mi van most? - néztem értetlenül.
- Holnap este buli van. - kacsintott egyet, majd beindította a motort és elindult.

Mi, micsoda? Eltelt pár perc még felfogtam.

- Miért? Hol? - kérdezősködtem.
- Mert előrébb hoztam a szülinapom, ugyanis sajnos aznap kezdődik a túrné. - magyarázta, majd megállt egy pirosnál.
- És kik lesznek ott? A holra még nem válaszoltál!
- Öhm, csak mi, meg Andy és Josh. Meg talán Calék. De ők nem biztos. - mondta, majd újra elindult.
- Jó de hol? - kezdtem ingerült lenni.
- Hát azt mondtam nálad. Olyan tágas és szép lakásod van. - húzta el a száját.
- Rendben. - sóhajtottam egyet.

Beletelt minimum húsz perc amég hazaértünk. Leparkolt a házam előtt, kiszálltam és fejem felé emeltem a kezem, abban reménykedve, hogy kevésbé fogok megázni, de ez rombadőlt, így rohantam a teraszra. Ilyenkor adok hálát Istennek, hogy ilyennel is rendelkezik a ház.
Liam is mellém érkezett, kinyitotta az ajtót, majd végre bemehettünk.

- Figyelj, ha eláll az eső, segítesz behozni a szatyrokat? - csapta be maga után amit az előbb kinyitott.
- Egy feltétellel. Ha 'segítesz' alatt, nem azt érted, hogy 'hozd be mindet'. Mert kösz, de ebből egy életre elegem lett. - forgattam meg a szemeim és leültem a kanapéra a nappaliban.

Milyen szép is ez a bútor. Mik is történtek itt?!

- Azt hiszed Eleanor Calderrel beszélsz? - nevet, majd leül mellém és bekapcsolja a TV-t.

Innen is mi folyunk épp. A turnénkról volt szó.

- Kapcsold el! Unom a saját pofámat. - fintorogtam és elfordultam, ekkor elkezdett csörögni Liam telefonja.

Hamar kikapta a zsebéből és fölvette.

- Áh, szia! ... Jah, itt ül mellettem adjam? - mosolygott, majd a kezembe adta a mobilját.

Harry volt kiírva. Tiltakozni akartam, de Li csúnyán nézett rám. Ő a békülésünk pártján áll.

- Szia. - köszöntem neki.
- Szerelmem. - sóhajtotta, amitől nekem rögtön életre keltek a pillangóim, a gyomrom pedig mogyoró szerűre zsugorodott.
- Hiányzol! - szipogta.
- Te sírsz? - kérdeztem lágyan.
- Nem, csak könnyeztem. Nem a legférfiasabb, de ez van. Én sem vagyok éppen férfias. - halkult el a végére.

Most mondanám, hogy én így szeretem, de idő kell.

- Ne könnyezz. Nincs értelme.
- Miattad bárminek van értelme. Holnap találkozunk? Beszélni szeretnék veled. Meg azon kívül minden mást. De ez lehetségtelen.
- Ha holnap eljössz hozzám még akkor sem biztos.
- Most oda akarok menni. Megoldható? - kérdezte.
- Nem. Sajnálom. - mondtam fájón.
- Értem én. Nem vagy rám kíváncsi. Megértelek, én sem lennék magamra. Akkor én leteszem. Szia.
- Szia. - köszöntem el és megszakadt a vonal.
- Lou, te normális vagy? Megmondtam, hogy ne baszd el! De te?! Veled aztán lehet beszélni. - emelte fel kicsit a hangját, de megértettem.

Nem ellenem, hanem értem beszél.

- Li, hagyjál kicsit. Tönkretettem. - dőltem el nyöszörögve.

3 megjegyzés:

  1. Nem is lett unalmas :) Nagyon nagyon is jó
    Oh, NO! Béküljenek már ki. Ez így nem jó. :/

    VálaszTörlés
  2. Ajj, Lou, kérlek bocsáss meg neki! Szegény Harryt annyira sajnálom:(
    Nagyon jó lett, annyira imádom!!:3

    VálaszTörlés