2014. május 4., vasárnap

Chapter Nine.

Hahii guys. Megérkeztem a kilencedik fejezettel. Nem épp túl hosszú, de ezt már nem tudtam tovább írni sajnos.
Amúgy ma van egy hónapja, hogy feltöltöttem az elsőt:')
Imádlak titeket <3 jó olvasást:)xx
Ui.: Majd a komikra válaszolok.

/Louis Tomlinson/
21st, august, 2014
London
18:43

Kereken egy hónap telt el a szörnyű haláleset óta. Az idő egyre gyorsabban halad, én pedig egyre jobban kezdem elfogadni a valóságot.
Most is a pszichológusomtól tartok hazafelé, mert Harry elcibált hozzá AZ után a nap után, mivel be meséltem magamnak, hogy csak álmodok. De ezt mind azért, hogy kevésbé fájjon a tudat, hogy elveszítettem.
Beléptem az ajtón és egy újabb papírfecni helyett Hazzát találtam otthon. Mostanában általában mindig hívják valahová. Mert ő a One Direction arca. Istenem de utálom ezt a két szót. "One" és "Direction". Már elveszítette a régi értelmét, mikor belebizseregtél teljes testeddel ebbe a kifejezésbe. Most pedig, már egyeseket a hányinger kerülget ha ezt ki kell mondaniuk. Nem is csodálkozom ezen.
Harryt az étkező asztalnál találtam, ahol szépen meg volt terítve két főre. Ezt ki csinálta? Csak nem ő?

- Szia. - állt fel a kényelmes helyéről és megölelt majd a szám sarkára nyomott egy puszit.
- Hogy tetszik? Sokat bajlódtam vele.- folytatta.

Ahogy ezt kimondta nem volt kedvem azt mondani, hogy fáradt vagyok, semmihez sincs kedvem, főleg nem enni, mert újra találkoznék vele.

- Tetszik. - sóhajtottam.
- Louis, látom rajtad, hogy kényszerből mondod ezt. Lássuk be, minek is erőltetni ami nem megy. Már egy ideje kihalt közöttünk az a szikra. - vágta le magát a székre és szomorúan nézett maga elé.
- Dehogy is! Szeretlek, túlságosan is. Csak most nem vagyok ilyen romantikás hangulatomban. Egész nap lejártam a lábam, tegnap éjjel alig aludtam. Fáradt vagyok. - simítottam a kezem a vállára, ő pedig egy mozdulattal lelökte.
- Jah, sosincs kedved. Már megszoktam. Alig vagyok itthon, szeretnék veled kicsit boldogan kettesben lenni, neked meg nincs kedved. - puffogott.
- Harry, kérlek érts meg engem is. Nem te vagy a világ közepe! Jó hogy nem már kényszerítesz. - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Tudod mit, akkor menjél aludni, felviszem a vacsorát neked, vagy megeszed vagy nem, én pedig hazamegyek. Úgyis rég voltam már otthon. - ezzel felállt, megfogta a tányérom, rárakta egy tálcára és még rakott rá evőeszközt is, majd elindult a szobám felé.

Most valószínű haragszik rám. De meg kell értenie engem is.
Elindultam utána, a lépcsőn pedig találkoztunk, úgy mentünk el egymás mellett, mint két idegen, ami elszomorított. Amint felértem a szobába bevágtam magam az ágyba. Onnan vetettem egy pillantást a tálcára amin volt egy papír darab. Felültem, kezembe vettem és átfutottam a sorokat a szememmel.

"Megértem ha időre van szükséged. De tudd, hogy nem tudok rád várni életem végéig bármennyire is szeretném. Jó étvágyat. Remélem ehető lett. Csak együtt akartam veled vacsorázni. H xx"

Istenem mindent tönkre tettem! Én hülye, barom! Nekem nincs szükségem időre, nekem Harry kell! Majd reggel felhívom és elmondom neki. Most túl nagy a büszkeségem ehhez.
Nyávogást hallottam az ágyam mellől. Rambo drágám éhes és kifigyelte a szekrényemen lapuló sülthúst.

- Gyere cicám. - emeltem fel magam mellé az ágyra.

Elhelyezkedett az ölemben, én simogatni kezdtem, ő pedig dorombolni. Olyan, mint egy kisgyerek ugyan úgy igényli a szeretet. Tulajdonképpen én és Harry vagyunk a szülei.
Levittem a konyhába, adtam neki tápot, majd vissza felmentem, megvacsoráztam, letusoltam és lefeküdtem aludni.

/Louis Tomlinson/
22nd, august, 2014
London
7:42

Reggel amint kinyitottam a szemem, rögtön a telefonom kerestem és elkezdtem tárcsázni Harry számát. Kicsöngött kettőt mire felvette.

- Kérlek bocsáss meg! - hangzott egyszerre mind a kettőnk szájából a mondat.
- Kis idő múlva ott vagyok nálad, beszéljük meg kérlek! - hangja kétségbeesetten hallatszott.
- Rendben  gyere. - mondtam és leraktam.

Kitakaróztam és a szekrényemhez sétáltam. Kiválasztottam magamnak egy fekete-fehér Vans felsőt és egy ugyan ilyen színű térdnadrágot. Bementem a fürdőbe, bevettem két szem gyógyszert és tűrhetővé varázsoltam az arcom. Mire készen lettem hallottam, hogy valaki csörtet fel a lépcsőn, mivel az pedig nyikorgott. Ő csak Harry lehet. Bementem a szobába gyorsan, ő pedig akkor lépett be az ajtón és hirtelen megölelt.

- Louis, bocsáss meg, esküszöm nem gondolkoztam, ne haragudj! - fúrta bele a fejét a nyakamba.
- Te se haragudj rám, nem akartam úgy beszélni veled tegnap. - toltam el magamtól és belenéztem a szemeibe, amik a megbánástól és a szomorúságtól csillogtak most.
- Nem Louis, te most nem tudod miről beszélek. Kérlek ne haragudj majd rám. - hintett apró csókot az ajkamra.

Kezd idegesíteni, hogy miról beszél!
 
- Hazz, miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.

Megfogta a kezem és az ágyhoz vezetett, majd leültünk. Komolyan kezdek megijedni. Mi lehet ennyire megrázó, hogy le kell ülni hozzá?

- Tegnap voltam egy bárban és... Sokat ittam... Elég sokat.
- Mondd, hogy nem csináltál semmit, kérlek mondd! - suttogtam és kezem a szám elé emeltem meglepődöttségemben.
- Bárcsak mondhatnám. Kérlek ne haragudj rám. - nézett rám megbánóan.

Az én szemeimből elkezdtek könnyek kifolyni.

- Ki volt az.? - nyeltem egyet, és megpróbáltam egy mély levegővel nyugtatni remegő testem.

Erre ő csak oldalra nézett. Nem mert már a szemembe nézni. Szerintem érzi egy részét, hogy nekem milyen érzés.

- Mondd el! - suttogtam.

De bárcsak lett volna erőm ordítani.

- Nick. Nick Grimshaw. - mikor kimondta a düh elöntötte az agyam és hiába vettem be a nyugtatót, könyörtelen módon behúztam neki egyet.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer képes leszek ilyet tenni vele, de nincs kétség afelől, hogy ez most jól esett.
Az orra vérezni kezdett, és a kezét a vörös cseppek felfogására használta.

- Üss meg mégegyszer! Tedd meg, hajrá! Érezni akarom amit te most! - nyöszörögte és felém fordult, én pedig csaptam neki egy pofont.

Igaz nem épp férfias, de nem akartam jobban bántani már.

- Annyira utállak, amiért ennyire szeretlek!!

5 megjegyzés:

  1. Hát Harry de köcsög vagy xd Aww egyem meg őket :D ne veszekedjenek már... :D
    Amúgy tök jó lett ♥

    VálaszTörlés
  2. Szia
    Jézusom!!!!! Mindig jókor hagyod abba! >< De most meg én remélem,hogy álmodom! :o Nem csalhatta meg Harry Louist! Ááááááá!! :3 Najó abbahagyom :D Amúgy kifehezetten jó lett,ezt is imádtam mint ahogyan a többit! :) Imádom benne a kiscicát *-* Szegény Lou :/ Remélem nem fognak szakitani!!!
    Várom a kövit,siess vele! :D
    Puszi
    Niki

    VálaszTörlés
  3. Jó lett, örülök, hogy megfogadtad most is a tanácsom

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm mindenkinek, és öröm, hogy tetszik^^ megpróbálok sietni :3 xx

    VálaszTörlés