2014. május 8., csütörtök

Chapter Ten.

Nos, sziasztok:) Remélem ez a rész mindenkinek tetszeni  fog, bár nincs benne párbeszéd:D "elméleti":D és rövid lett, mert ennek ilyennek kell lenni
Jó olvasást kívánok és köszönöm a visszajelzéseket, most se felejtsetek el nyomot hagyni magatok után^^

/Louis Tomlinson/
22nd, august, 2014
London
12:43

Tegnap elküldtem Harryt, ugyan nem haragszok rá, mert nem sajátíthatok ki egy ilyen csodálatos embert, mint ő, de többet ne érjen hozzám. Sem úgy, sem sehogy. Egy éjszakán át úgy csókolta, ölelte azt a férfit ahogy engem szokott. A testéhez már más személy bőre tapad. Viszont ugyanakkor magamat is hibáztathatom, mert lehet, hogy nem tudtam mindent megadni neki amire szüksége volt. Igen, most teljesen biztos vagyok benne, hogy én vagyok a hibás. Saját magam miatt veszítettem el a legfontosabb embert az életemben.
Miközben ezeken gondolkoztam, eddig szűz alkaromhoz nyomtam a pengét. A fürdőszoba hideg kövezetén ültem, ahol bármilyen furcsa, de ahol legelőször Harrynek adtam magam. A kék kidülledő ereimet néztem és azon tűnődtem, ha sikerül elvágom, mennyi idő alatt vérzek el?! Kétségtelen, hogy meg akartam halni. De még búcsúlevelet sem írtam, pedig ezt szokás nemde?
Nem fogom az utolsó erőm egy értelmetlen papírra kivetni.
Szememből könnyek tömege akar kitörni, de megpróbálom visszafogni magam.
Elcsúsztatom érzékeny bőrömön az éles tárgyat, majd kibuggyan a vörös színű folyadék ami életet ad emberek millióinak. Ekkor kihullik egy sós csepp a szememből és a frissen ejtett sebemre esik, ezzel apró fájdalmat okozva.
Csak elvarázsoltan nézem a kezem, közben kezdek legyengülni. Lehet, hogy nincs értelme a halálnak, de már úgyis itt fogok meghalni vérbefagyva.
Nem jött erősen a vér, de ha tovább így halad elvérzek.
Vajon mi lehet a halál után? Egy örök megnyugvás a Mennyben, vagy egy örök kárhozat a Pokolban?  Vagy nincs is ott semmi. Ez reálisabb lenne. Sok keresztény kitalálta, hogy Isten mellett vagy Lucifer alatt  fogsz szolgálni életed után, ami attól függ, hogy milyen tetteket követtél el életedben. Szerintem  viszont egyszer  élünk és mindent ki kell próbálni. Én ugyan nem tudtam ezt megtenni, mert lassan utolér a halál. Most meghalok egy penge által. Már elfolyt pár decinyi vérem és lassan kezd elállni, én pedig kezdek halucinálni és szedülni. Az érzés mikor "szűkül a világ" mert kiment a vér a fejedből. A fejem egy hatalmas koppan a járólapon ahogy eldűlök. Nem érzem, hogy fájt volna. Egy pontot kezdek el nézni a plafonon, amiről aztán kiderül, hogy egy pók.
Mikor meghalok lesz kinek hiányozzak? Mert nekem hiányozni fog a családom, bár úgy bántak velem, mint egy nem normálissal. Hiányozni fognak a rajongók,  bár csak is én lettem kitoloncolva a bandából. Hiányozni fog Niall, neki legfőképp a mindig vidám, gyermek éne, akinek a nevetése bárkit fel tud vidítani. Hiányozni fog Zayn, aki olyan dolgokat osztott meg velem, amit másokkal nem. Hiányozni fog Liam, igen  ő is. Vannak vele nagyon szép emlékeim is. És hiányozni fog Harry, vele együtt a nap, a hold s a csillagok, hisz ennyi mindent jelentett számomra. Napot, mely megmelengeti az életem, a holdat s a csillagokat, melyek bevilágítják a hűvös éjszakákat. Nagyon szeretem, és örökké és még azon is túl fogom.
Egy könnycsepp kúszott ki a szememből és lehullott a padlóra. Ezt pedig követte a többi. Miért kell olyan életemnek lenni, hogy ilyesmihez folyamodjak?! De innen már nincs visszaút. Nem gondolhatom meg magam. Nem is akarnám.
Nyávogást és  kaparást hallottam az ajtó felöl. Fájdalmas nyávogást. Szegény Rambo, rá nem is gondoltam. Majd lakik Harryvel. Rám már nem számíthat.
Semmirekellőnek érzem most magam. De tényleg, mikor voltam bármire is jó? Soha, ez egyértelmű.
Kezdett körülöttem elhomályosodni minden. Már a halál jelen volt a helységben és csak azt várta, hogy örökre lecsukódjon a szemem, és  vihessen. Majd megszakad örömében, hogy egy alávalót kell elvinnie most, aki pokolba való.
Kivettem a zsemből a telefonom, bár alig ment de sikerült és elkezdtem Harrynek üzenetet küldeni. Jobb ha inkább hagyom az egészet, mivel úgysem fog sikerülni. Remegő ujjaimmal kezdtem bepötyögni szép lassan és megfontoltan a betűket

"Szererk"

Remélem le tudtam írni. Miután befejeztem rögtön el is küldtem. Nem láttam a betűket, csak rutinból nyomkodtam. Kezemből kipottyant az iPhonom, majd koppant egy hatalmasat jelezve, hogy elérte célját, ami ezesetben a padló volt, aztán elengedett a kezem is.
Azt hiszem kezdek megint halucinálni, mivel azt hallom, hogy csengetnek. De többször nem hallottam, úgyhogy nincs itt senki. Ki lenne rám kíváncsi?
Fejem oldara billent és kezdtem nehezen lélegezni. Egyre jobban szüksége volt az agyamnak és a testemnek oxigénre, amit nem tudott megkapni.
Már alig-alig kaptam levegőt és a szemem is lecsukódott.

4 megjegyzés:

  1. Ó, hé Louis, ne már. Nem csinálhatod ezt...
    Wah remélem jön Harry, és megmenti Lou-t:$

    VálaszTörlés
  2. Nanee... ne csináld! :o Remélem nem lesz komolyabb baja Louisnak.

    VálaszTörlés
  3. Szegény Louis :( Nagyon várom a kövi részt, és remélem, hogy Harry segít neki :)
    Nagyon szeretem a blogod, ügyes vagy :)

    VálaszTörlés
  4. Már ez a 3. rész amit végig sírok :'((

    VálaszTörlés