2014. május 18., vasárnap

Chapter Twelve.

Haliii.:)
Új rész, ahogy ígértem. Ma vettem észre, hogy tegnap elfelejtettem megcsinálni a szöveg formáját. No nem baj, most úgy fog kinézni ahogy szokott:D
Jó olvasást, remélem mindenkinek elnyeri a tetszését.
A következőben lesz egy kis csavar;)
Blackbird xx

/Louis Tomlinson/
23rd, august, 2014
London
04:37

Iszonyatos fejfájásra eszméltem fel. Kinyitottam a szemem és csodálkoztam, hogy vajon hol lehetek. Kis időbe telt még rájöttem, hogy egy kórházban vagyok. Ez azt jelenti, hogy nem sikerült. Pedig annyira akartam.
A gépek állandólagos sípolása meg pittyegése csak felerősítette a fejemben lévő fájdalmat. A karomra néztem és gyér fényben pont láttam hová van beszúrva a tű. Szuper még infúzióra is kerültem.
Valami elkezdett mocorogni a lábamnál én pedig rögtön odapillantottam. Egy göndör srác volt rádölve a takarómra. Harry. Arcára csíkokban rászáradva a könnyek. Miattam sírt. Ez is csak én lehetek. Egy idétlen balfasz vagyok, e felől nincs kétség.
Fel akartam ülni, de az oxigéncső, meg az erőtlenség visszatartott. Oldalra biccentettem a fejem és megláttam, hogy rajtunk kívül nincs itt senki. A pittyegés kezdett egyre gyorsulni, ami azt jelenti erősödik a vérnyomásom. És csak gyorsult és gyorsult, ekkor berontott valaki, mire Harry megugrott és felült.

- Kérem menjen ki! - szólította fel a női hang Hazzát.

Ő pedig még rámnézett a válla mögül, majd elhagyta a termet.

- Jól van? - kérdezte kedvesen az ápolónő, erre én csak bólintottam egyet erőtlenül.

Majd feltett pár rutin kérdést amire még válaszolnom kellett.

- Hat órakor átkerül sima szobára, de előtte még be fog jönni a doktor úr és majd mond egy pár dolgot. - mosolygott.
- Kérem. A barátom visszajöhetne...? - nyöszörögtem alig hallhatóan.
- Rendben akkor visszaküldöm. - villantotta meg a fogait újra és kiment, majd Harry jött a helyére. Sírt.
- Jól vagy? - szipogta, leült mellém és megfogta a kezem.
- Fogjuk rá. - suttogtam.
- Ne haragudj, én... én esküszöm nem akartam. Nem is emlékszem az egészre. Grimmy mondta mi volt. Na meg, félreérthetetlen helyen keltem. - hangjában őszinte bizakodás hallatszott.

Igazat mondott, bár nekem mikor hazudott.?

- Semmi baj nincs Harry. Én vagyok a hibás. Legyünk csak barátok rendben? - mosolyogtam fájdalmasan.
- De én nem akarok csak a barátod lenni, ennél jóval többet akarok! Szeretnék az lenni, aki csókol és szeret. Az lenni aki örökké egy ilyen angyal mellett élhet. Szeretném ha egybekelnénk. Aztán összeköltözni és boldogan élni. Szeretném ha 'igen'-t mondanál. - mosolygott haloványan, de szemeiben akkor is ott ültek a bánat könnyei.

Szívem hevesebben kezdett verni. Tényleg azt akarja, hogy házasodjunk össze és egy kórházban kéri meg a kezem? Ez csodálatos, még a gondolattól is felélednek a pillangóim.

- Harry,  adnál nekem egy kis időt? - suttogtam.
- Amennyit csak szeretnél. - húzta mosolyra a száját amitől megvillantak a gödröcskéi.

Ahogy a fény megvilágította itt-ott az arcát, olyan gyönyörű volt, mintha nem is e világi lenne. Felállt, felémtámaszkodott és arcával közelített az enyém felé. Azt hittem egy csókot akar lopni, de csak egy apró puszit hintett a homlokomra.

- Megyek, pihend ki magad. Hozzak neked valamit mikor visszajövök? - érdeklődte halkan, mire én csak megingattam a fejem.
- Szia. - köszöntem el, ő pedig lelépett.

06:52

Mikor Harry elment nem tudtam visszaaludni. Most is már túl vagyok egy vizsgálaton és ebben a pillanatban tolnak át a sima kórterembe. A sarokban kaptam helyet, egy lány feküdt a mellettem lévő ágyon. Hogy hogy koedukált? Azt hittem csak férfiakkal leszek egy kórterembe. De úgy látszik, hogy tévedtem.
A lánynak barna hosszú haja volt és éppen valami fontos dolgot művelt a telefonján. Mikor rámnézett szemei kikerekedtek és megszólított.

- He.. Hello. - integetett.
- Szia. - nyöszörögtem.

Nem igaz, hogy még itt sem hagynak a rajongók nyugodtan.

- Megteszed, hogy nem posztolod sehová, hogy itt vagyok? Köszönöm. - próbáltam mosolyogni.
- Persze. - neki pedig sikerült felfelé görbíteni a száját.
- Éhes vagyok. - motyogtam inkább magamnak de ő meghallotta.
- Van nálam szendvics, kérsz? - kérdezte, de inkább kijelentésnek tűnt, mivel kivette a szekrényéből, majd felállt, leült vele mellém a székre és a kezembe adta.
- Rajongó vagy? - kérdeztem, miközben kicsomagoltam a fóliából.
- Hogy a fenébe ne! - támaszkodott le az ágyam szélére.
- És.. Lehet bunkónak tűnök, de te úgymond.. Jajh, hogy kezdjek bele? - sóhajtottam és beleharaptam egyet a szendvicsbe.

Igazán jól esett, ha jól érzékeltem sajt is volt benne.

- Kérdezd nyugodtan. - izgult.

Sosem bonyolódtam még ilyen beszélgetésbe egy fannal sem. Végül is a kérdés nem takar sokat, csak meg akartam kérdezni a korát, de mivel nem illik, inkább hagytam.

- Mindegy. - legyintettem egyet.
- Egyébként Summer vagyok. Tizennyolc éves vagyok, és Londonból. - mutatkozott be egy édes mosoly kiséretében.
- Louis vagyok Doncasterből, és huszonhárom éves. - vettem poénosra a dolgot ő pedig felnevetett.

Csengő kacagása töltötte be a kórtermet.

- Tudom. - vigyorgott.
- Miért vagy itt? - érdeklődtem.
- Csak egy érrendszeri kivizsgálás. És te? - kérdezte vissza, erre én csak megmutattam neki a bekötött kezem.
- Oh, ugye nem az amire gondolok? - húzta össze a szemöldökét.

Szólásra nyitottam a szám, de az ajtó nyikordult és belépett rajta Liam egy táskával a kezében. Mit akar tőlem? Ide jött megalázni? Akkor mehet is el! Most azonnal! Summer meglátta az arcomon a lepettséget és megfordult, majd újra rámnézett. Csillogtak kék szemei.

- Szerinted megenged egy képet? - kérdezte izgulva.
- Nem tudom. Ne tőlem kérdezd. Tőle. - mondtam és ekkor az ágyhoz ért Liam.
- Sziasztok. - köszönt kedvesen.
- Louis beszélhetünk? Hoztam neked ruhát. - rakta le a lábamhoz amit hozott.
- Persze, Summer!? - néztem rá, mire vette a lapot.
- Oh, kimegyek a mosdóba. - kacsintott egyet, majd elment.

Elég lett volna, ha visszafekszik. Liam pedig elfoglalta a lány eddigi helyét.

- Louis. Segítségért jöttem. Te ehhez jobban értesz, mint én, kérlek. - nézett rám nagy csokibarna szemeivel.

Mit tervezget már?

- Előtte lehet egy kérdésem? - komolyodtam el.
- Legyen, de siess. - sürgetett.

Minek? Annyi időm van, semmi dolgom nincs, és amég nekem nincs, neki sincs.

- Miért viselkedsz így velem? - mondtam és könnyek szöktek a szemembe.
- Nos, ez elég kínos. Megbántam amit tettem az a lényeg. Nem hittem volna, hogy ezt fogod tenni, sajnálom. Neked megadatott ami nekem nem. Ez volt a problémám. - magyarázta halkan.
- Neked mi nincs meg ami nekem igen? - könnyeztem.

Hiába nem mondott semmi bántót akkor is. Még mindig nem bírom felfogni, hogy most miért lett ilyen hirtelen.

- Szerelem. - suttogta.
- Ne engedd el Harryt. Én sosem fogom megkapni aki nekem kell. Ő nem érez így irántam. És soha nem is fog. Lehetetlen. Ne engedd el Harryt. Megadatott neked, hogy szeret. - mondta.

Őszintén, nem gondoltam volna, hogy Liam képes ilyen mély érzelemre. Lehet lenéző, de akkor sem.

Ui.: Tudjátok, hogy nem szokásom a végére írni, de ez fontos. Valamiért nem engedi a böngésző, hogy válaszoljak a kommentekre, sajnálom. Pedig válaszolnék:c

10 megjegyzés:

  1. Végig sírom az egészet francba az érzékenységemmel :'(

    VálaszTörlés
  2. Ohó Liam szerelmes. Azt hiszem tudom kibe :D Nagyon várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  3. Harryt annyira megsajnáltam.:( mondjon igent Lou:3
    Amúgy Summer eddig nagyon szimpatikus.
    Nagyon jól írsz és nagyon várom a kövit!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd meglátjuk mit mond:DD
      örülök, hogy tetszett, sietek:D:*

      Törlés
  4. Kìváncsi vagyok arra, hogy Liam kibe szerelmes ;) Remélem Louis igent mond Harrynek :) Vàrom a kövit :)

    VálaszTörlés