2014. június 21., szombat

Chapter Eighteen.

Sziasztok. Hosszú idő után újra résszel jelentkezem. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de írói válságba keveredtem. Újra. (aki benne van a blog fb csoportjában az tudta)
Na de remélem azért örültök kicsit:(
Jó olvasást.! Ezen kívül már csak két rész lesz.

/Louis Tomlinson/
28, august, 2014
Cancún
07:55

Reggel Harry édes csókjaira ébredtem ami valljuk be, fantasztikus érzés volt. Viszont az alfelembe beköltöző fájdalom kevésbé. Kezdem megsajnáli Hazzt.

- Nagyon szép reggelt Mr. Tomlinson. - csókolt a nyakamba.
- Neked is Mr. Tomlinson. - nyöszörgögtem mosolyogva. 

De furcsa, hogy ő már Harry Tomlinson. De ez így szép. Tegnap megvolt a nagy nap. Nem vertük nagy dobra, nem is lett volna  szabad. Még a fiúk sem tudtak róla, sőt még a szüleink sem.

- Mik a mai terveid kedvesem? - karolt át boldogan.
- Itt feküdni. Nem akarok innen kimozdulni ma. - fordultam meg és a kezem az arcára simítottam, majd puha, finom bőrét cirógatni kezdtem.
- Akkor ma én leszek az alattvaló, te pedig a hercegem. - suttogta, majd egy reggeli, mély csókot váltott velem.
- Először is szerelmem, alattvalóm. Szeretnék reggelizni. Aztán lemehetünk a tengerpartra. Meggondoltam magam. Menni akarok. Csak múljon el a fájdalom. - kuncogtam.
- Sajnálom. Mit hozzak? - pillantott rám megbánóan.
- Ne sajnálkozz. Élveztem te eszement. Elég ha csinálsz egy szendvicset. - mosolyogtam.

Tegnap óta az egész életfelfogásom megváltozott. Házas vagyok amitől megváltoztam.
Kimászott az ágyból és elémtárult meztelen hátsója, amire hamar alsót húzott, majd eltűnt az ajtó mögött. Gondoltam nekem is ki kellene innen kászálódni, így rátámaszkodtam az éjjeli szekrény sarkára és felültem, a fájdalom pedig egyre jobban erősödött amit én hősiesen tűrtem. Közben beugrottak a tegnap éjjel szebbnél szebb emlékei. Mégsem bántam meg ezt az egészet. Még csak el sem siettük. Több mint három év után szerintem ideje volt.

- Heyho! - jött be egy tálcával Hazz, majd berúgta maga után az ajtót.

Lerakta elém és jó étvágyat kívánt. Volt azon két szendvics, mellé pedig sok zöldség, na meg egy pohár tejeskávé.

- Veheted ezt egy nászútnak. - mosolygott édes gödröcskéit megvillantva.
- Rendben édes. - haraptam bele az egyikbe.

A sonka és a sajt ízei keveredtek számban. Nagyon finom volt.
Már majdnem végeztem a kajával, mikor csörgött a telefonom, én pedig boldogan felvettem, úgy, hogy azt sem néztem ki az.

- Halló, itt Louis boldog vagyok Tomlinson. És ott? - vigyorogtam és Harryre néztem.

Aranyosan, török ülésben ült és figyelt nagy zöld szemeivel.

- Liam. Nem sokáig leszel ilyen boldog, csak még haza nem érsz, ami ma kell, hogy legyen. - sóhajtott.
- Mi van már megint? Bobnak nem tetszik, hogy nem ott vagyok ahol ő akarja?! - háborogtam.
- Nagyon nem. Harry is veled van ugye?
- Igen velem van. - szomorodtam el.
Pedig ennek a napnak különlegesnek kellene, hogy legyen. Ja, különlegesen szar lesz.

- Hol vagytok? Haza kell, hogy gyertek ma! Bob ki van akadva. Már keresett téged nálam, nálad, Niallnél, Zaynnél, Harry házában, sőt, még Doncasterben is. Mit csináltál, hogy így bepipult rád? - suttogta az utolsó mondatokat.
- Messze, és azt, hogy nem akarom eljátszani, hogy Tina a barátnőm. - idegeskedtem és Hazzra pillantottam, ő aggodalmasan itta minden szavam.
- Pedig nem ártana. Kérlek. Csak a One Direction kedvéért. Te nem tudod mire képes ha nem azr csinálják amit ő mond. Miatta kellett szakítanom Daniellel, mert nem tesz jót a hírnevemnek. Ő szerinte.
- Nagyon sajnálom Li én ezt nem tudtam.
- Senki nem tudta idáig. Gyertek haza rendben? - győzködött.
- Megegyeztünk. Li, otthon mesélek valamit. Nem csak nekem lenne egyébként rossz, ha Tinával kellene lennem, csak gondolj bele. Szia. - raktam le a telefont.
- Mi történt? - aggódott Hazz.
- Vissza kell mennünk Londonba. Bob keresett. - kulcsoltam össze ujjainkat.
- Minden jónak elrontója. Nem akarok menni. - sóhajtott.
- Én sem, de muszáj. Hívd fel a pilótánkat, hogy megyünk. Még az a szerencse, hogy addig ő is itt van amég mi.
- Rendben. - ezzel nyomott egy apró csókot az ajkaimra és kiment a szobából, én pedig óvatosan felálltam és kerestem magamnak ruhát, majd felöltöztem.

Harry pedig kis idő múlva újra megjelent.

- Azt mondta egy óra múlva ott lesz a reptéren. Szóval nem árt, ha mi is. - nevetett egy kicsit a saját kijelentésén.
- Ruhát húzni a testedre, halálos bűn. - kacsintott egyet kacéran, majd előhalászott a bőröndjéből egy farmert meg egy kék-fehér kockás inget.

Meg az elmaradhatatlan kalapját és ezek magára vette. Lassan összepakoltunk mindent, közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Aztán elhagytuk a kis házunkat és elindultunk kijelentkezni. Mikor végeztünk, egy taxival a reptérre jutottunk, pont időben.

- Szeretnél az ablaknál ülni? - mosolygott rám kedvesen, mielőtt felszálltunk volna.

Fájt itthagyni ezt a gyönyörű szigetet. Még csak esélyünk sem volt megnézni a tengerpartot. Pedig nekem ez nagyon fontos lett volna. Főleg úgy, hogy senki nem ismer fel minket és, hogy Harryvel legyek. De nem lehetett. A sors közbeszólt, mint mindig.

- Nekem mindegy. -  vontam meg a vállam szomorúan, miközben felsétáltunk a lépcsőn, aztán felhúzódott az.

Mi pedig inkább helyet foglaltunk egymás mellett az egyik kanapén.

- Na, ne legyél már ilyen kérlek. - fordult felém, kezét az állam alá helyezte és fejemet elfordította.

Csodálatos zöld szemeit az enyéimbe fúrta. Száján élesen szívta be a levegőt, az én szívem pedig vad kalimpálásba kezdett. Hihetetlen amit iránta érzek már több, mint három éve. Ajkait lágyan az enyémre helyezte, majd nyelvével  az enyémet hívta táncba. Ennyire óvatos régen volt. Úgy viselkedik, mintha ez az első csókunk lenne.
Mikor elszakadtunk egymástól kipirult arcát láttam meg először. Levegőért kapkodtunk, egymás arcába lihegtünk.

- Aludjunk. - mosolygott, én pedig lejjebb csúsztam, hogy a vállamra hajthassa a fejét.

London
15:27

Már régen itthon vagyunk, Liamnek is szóltunk de semmi. Eddig Bob sem keresett minket. Akkor nem is volt olyan fontos.
Fent ültem a szobámban, mikor valaki csengetett.

- Nyitom. - morogtam, majd letrappoltam ajtót nyitni.

Zayn, Liam és Niall álltak kint.

- Lou! - kiabált Niall és megölelt.

A többiek elmotyogtak egy sziát és beinvitálták magukat.

- Helloo! - hallottam, hogy köszön nekik Harry.
- Hazz! - szaladt oda hozzá Ni, majd őt is megajándékozta egy öleléssel.
- Hol voltatok? Addig magyarázzátok  meg nekünk, mert mi elhisszük. De ő kb tíz perc múlva nem fogja. - utalt Zayn Bobra.
- Cancúnban voltunk. - válaszoltam és eldugtam a kezem a hátam mögé.
- Csak nem?  - nézett furcsán Liam.
- De bizony!  - kacsintott Harry, mire Niall ordított egyet.
- Én megmondtam! - vigyorgott diadalittasan Zaynre.
- Igen Niall. - sóhajtott.
- De akkor most mi van a nevetekkel? - érdeklődött Liam.
- Louis és Harry Tomlinson. - mosolygott Hazz, majd csengetett valaki.

Bob lesz.

Zayn kiment beengedni, majd vissza besétáltak nyugalmasan a nappaliba. Bob mellett ott állt Tina. De minek?

- Tomlinson?! - szólított, mikor velem szemben megállt.
- Igen?
- Hová mentél? - kért számon.
- Köz? - fontam össze a karjaim.
- Muszáj tudnom. Amúgy meg hallom szervezkedsz a hátam mögött. Tudok mindent. - vigyorgott teljesen nyugodtan, viszont én egyre idegesbb lettem.
- Mégis mi mindent? - csatlakozott Harry.
- Szólítsalak innentől téged is Tomlinsonnak? Ugye tisztában vagytok vele, hogy ez  nem marad sokáig így? El kell, hogy váljatok. - jelentette ki.
- Ez túl megy minden határon! - vicsorogta Harry, majd egy hatalmas jobbost kevert le neki, amitől felszakadt Bob alsó ajka.

De ő sem tétlenkedett, visszaadta Harrynek, mire Tina hisztérikusan visítani kezdett. Olyan gyorsan történt minden, hogy közbe avatkozni sem tudtam volna.

- Ezért még számolunk kis buzi. - törölte meg a száját Bob, én pedig gondolkodás nélkül nekiestem.
- Ezt értem! Ezt Harryért! Ezt Larryért! Ezt a bandáért! Ezt Liamért! Ezt meg azért, hogy ne legyen páratlan! - minden mondatom után ott ütöttem ahol csak értem.

És még csak meg sem védte magát.

6 megjegyzés:

  1. Úristen! Ez igen :D Borzalmas ez a Bob.
    Kiváncsi vagyok hogyan fog végződni a történet:)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Egy kis meglepi nálam. ;)
    http://harryandlouisaretogether.blogspot.hu/2014/06/1-dij.html

    VálaszTörlés
  3. Nem tudnal segiteni?
    az Ethan és Carter könyvet szeretném olvasni te nincs lehetőségem megvenni, vagy megrendelni, nem tudnal valami online oldalt ahol olvasható vagy letölthető formaban fent van? előre is köszönöm a választ.
    XoX.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziia. Nekem meg van letöltve telefonra; ha megadod az email címed elküldhetem mellékletben; csak telefonról vagyok és így tudom megoldani; ha az neked jó. Várom az email címed!:))
      Xoxo; MB. ^^

      Törlés
  4. nagyon jóóó gyorsan kövit :))))

    VálaszTörlés
  5. Drága,
    A rész fantasztikus lett. Az elején boldog voltam; a közepe fele szomorú; a legvégén pedig a nevetésemtől zengett az egész ház! Imádtam.:"D
    És ezt a kommentet én is csak azért írom; hogy párosan legyen.:D:)))♥
    Nagyon ügyesen írod a történetet, remélem kiláballtál a válságodból és hamar lesz következő.
    Xoxo; MB. ^^

    VálaszTörlés