2014. június 30., hétfő

Chapter Nineteen.

Sziasztok.:D
Kicsit sok csúszással (mobil problémák miatt) töltöm fel ezt a bejegyzést. De remélem nem haragszik senki. A következő már az utolsó rész lesz, amit igyekszek még péntekig megírni és feltölteni.
Kicsit hosszú és unalmas, remélem mindenki végig olvassa:D
Jó olvasást:)
Blackbird x

/Louis Tomlinson/
29, august, 2014
London
13:27

A Modest! még tegnap felbontotta a szerződést ami eléggé komoly, mit ne mondjak jó hamar elintézték, így átkerültünk a Columbia Records-hoz. Már reggel meg volt a megbeszélés stb. Tom Willtown az új 'főnökünk'. De itt igazából ilyenre nincs is nagyon  szükség. Önállóbbak vagyunk, ami egy kicsit boldogabbá tesz.

- Harry! - kiabáltam le neki a szobámból.

Ma kényelmes napot tartok. Meg Harry különben is süt. Azt mondta, meglepetés, így már csak azért sem megyek le. Pedig úgy meglesném abban a sexy köténykében. Rajta van a nevünk. A kötény nélkül egy szendvicset sem csinál meg.

- Nem érek rá! - kaptam a választ.

Utána egy nagy ordítás hallatszott. Gyorsan leraktam az ölemből a laptopot, ugyanis eddig Twitteren lógtam, és szaladtam Harry felé. Mikor benyitottam a konyhába nem volt semmi. Állt vigyorogva.

- Mi történt? - mentem közel hozzá aggódva.
- Semmi. Csak tudtam, hogy így lecsallak. - nyomott egy csókot a számra nevetve.
- Majdnem szívrohamot kaptam. Nem vagy vicces! - ültem le az egyik székre és jól megfigyeltem Harryt a köténykében.

Az van ráírva, hogy #larrystylinsonbitch. Akkoriban poénból vettük meg, de mára többet jelent.

- Kész van amit sütöttem. Tetszeni fog. - mosolygott, majd elém rakott egy tálcát amin egy szokatlan méretű, rózsaszín, muffin szerű valami volt.

Azon egy felirat "Harry Styles".

- Nem vagy még magaddal eléggé eltelve ugye? - próbáltam komolynak tűnni, de nem sikerült.
- Olyan hercegnős, mint én. - ezzel 'eltipegett' és hozott egy pohárban rózsaszín limonádét.
- Mi lesz még rózsaszínű? - nevettem.

Régen nevettem, valóban rég.

- Már az agyam is az. Beflittereztem. - bólogatott sűrűn.

Látszik rajta, hogy boldog és én is az vagyok. A tegnap kész őrület volt. De azon belül életem második legjobb napja. Hirtelen csengőszóra kaptam fel a fejem. Kimentem ajtót nyitni és Perrie, Zayn meg Niall álltak ott. Akkor jutott eszembe, hogy a mai nap fontos. Liam 21 éves lett.

- Sziasztok. - köszöntem, kezet fogtam a srácokkal, Perrie pedig két puszival üdvözölt.
- Na, mondjátok a tervet. - ült le Zayn a nappaliban a kanapéra, Perrie pedig szorosan mellé, nem akarták egymás kezét elengedni, még ha atomrobbanás lett volna, se.

Niall az egyik fotelben foglalt helyet.

- Azt hittem azért jöttetek, mert nektek van. Én ezen egy percig sem gondolkoztam. - szállt be a beszélgetésbe Harry.
- Én sem. - emeltem fel a kezem védekezően.
- Ki kellene találni a helyet, legelőször. Aztán ha olyan, kibérelni, és meghívni az embereket. De ez ma már túl késő lenne. - vázolta a helyzetet Pezz.

Hogy őszinte legyek, nem igazán kedvelem, mióta Liam bevallotta amit. De mondjuk előtte sem nagyon.

- Itt csak nekem van eszem? - vágta magát hátra a fotelben Niall.
- Miért is? Gondolom te is ugyan úgy halasztgattad, mint mi. - nézett rá Zayn.
- Igen igen. De nekem legalább van ötletem. Li kedvenc szórakozó helye a Funky Buddha. Nekünk egy szavunkba kerül kibérelni, mert úgy ugranak ahogy mi csettintünk. - pillantott ránk elismerően Niall.
- Szuper, Zayn eljössz velem megbeszélni a tulajjal? - csaptam össze a kezeim.
- És velem mi lesz? Miért nem engem hívsz? - háborgott csendben Hazz.
- Ja, elmegyek, szia Pezz! - egy futó csókot nyomott a lány arcára, majd mellém állt.
- Majd elmagyarázok mindent. - mondtam Harrynek és kimentünk.

Felvettem Hazza farmer dzsekijét és beültünk a kocsimba Zaynnel. Természetesen én vezettem, mert ő nem tud. Meg minek vezetné az én kocsim?

- Miért én kellett, hogy jöjjek? - kérdezte mikor elindultunk.
- Mert valamit meg akartam veled beszélni. - mondtam komolyan, közben végig az utat figyeltem, hogy ne okozzak balesetet.
- Ugye nem halálos kimenetelű?
- Dehogy! Csak azt akartam kérdezni, hogy megoldható-e, hogy Perriet nem hozod magaddal este. Nem azt mondom, hogy nem hozhazod, csak, hogy megoldható lenne-e. - kérdeztem tőle félénken.
- És ebből nekem mi a hasznom? - nézett rám furcsán.

Ekkor meg kellett állnom a piros lámpánál.

- Neked nem sok. - rántottam meg a vállam.
- Hát akkor meg? - csapott egyet a combjára.
- Ha szépen megkérlek? - néztem rá.
- De miért? - kérdezte, közben újra elindultam.
- Ha azt akarod, hogy jól érezd magad, nem teszed.
- Válaszolj a kérdésemre! - mondta ingerültebben.
- Mert Liam szerelmes beléd te seggarc! - kiabáltam és rávágtam egyet a dudára, ami hangosan szólt.

Zayn kicsit megugrott és enyhén fal fehér színben pompázott az arca és gondolom nem csak a hirtelen dudaszótól.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak mikor elhelyeztem az autót a szórakozóhely parkolójában.

- Bemegyek, várj meg itt. - mondta csendesen, majd kiszállt és becsapta maga után az ajtót.

Bekapcsoltam a rádiót, pont a híreket mondta egy kellemes hangú hölgy. Igazából nem figyeltem nagyon oda, úgyis csak bűntettekről van szó, meg celeb botránykról. Kiszálltam én is, majd elkezdtem támasztani oldalról az  autót.
Lefelé bámultam. Néztem a  fekete Vans márkájú cipőm orrát, hogy hogyan gömbölyödik. Elől a textíl ki volt kopva, eléggé sokat hordom ezt. Lassan be kellene szerezni egy újat. Persze az is Vans lenne.
Hirtelen láttam egy másik pár cipőt felbukkanni. Lila, Adidas, női. Biztosan rajongó. Felnéztem és egy finom arcú lányt pillantottam meg. Kedvesen mosolygott rám. Hosszú, enyhén hullámos barna haja, tökéletesen kiemelte zöld szemeit.

- Elnézést, szabad egy képet? - kérdezte félénken.
- Persze, miért is ne. - válaszoltam.
- Nagyon köszönöm. - kezdett el babrálni a telefonjával, gondolom a kamerát kereste.

Aranyosan szerencsétlenkedett. Mikor megtalálta, közelebb jött hozzám és megéreztem az első parfümünk illatát. Készült egy őrült és mosolygós kép is.

- Köszönöm még egyszer Louis. Ez volt életem legszebb napja. - ekkor hirtelen megölelt.

Majd mikor elszakadt tőlem újra megszólalt.

- Aláírnád a telefonom hátulját? - reménykedett egy igenben.
- Biztos, hogy az én firkámat akarod látni a nap 24 órájában? - kérdeztem viccelődve.
- Teljes mértékben, és az aláírásod nem firka, hanem egy kincs. - mosolygott, majd a táskájából előkotort egy tűfilcet és a kezembe nyomta a telefonnal együtt.

Ezt a szöveget hagytam a fehér hátlapon.
"Egy csodálatos rajongónak: Louis =) x"

- Köszönöm megint. Köszönöm ezt a fantasztikus napot. - vigyorgott boldogan és elment, de még integetett nekem.

Kis idő múlva láttam megjelenni Zaynt.

- Indulás. - sóhajtott mikor idért és beszállt, aztán én is.
- Mi volt? Kiadták? - érdelődtem út közben.
- Nem. Chris Brown-é ma éjjel. Nagyon sajnálja, de ő fontosabb neki, mint mi. - morgott.
- Rohadt életbe.. Haragszol Zayn? - kérdeztem komolyan.
- Nem haragszom. Sem rád, sem Liamre. De ez hamar jött nekem, hogy az egyik, szinte testvérem ilyen érzelmeket táplál irántam. Sajnos én nem érzek így. És ha megtudja, összetöröm, azt meg nem akarom. Nem akarok neki ilyen hatalmas fájdalmat okozni. - sóhajtott gondterhelten.

Ezen nevetnem kellett. Nem vicces, mert nem az, de így indult a kapcsolatunk Harry-vel. Hogy 'nem éreztem iránta semmit'. Aztán idővel a szívembe lopta magát ez a bolond göndör.

- Nem vicces. - szólt rám.
- Nem az. - próbáltam visszafolytani a vigyorgásom.
- De akkor hol tartsuk meg? -  nézett rám.
- Niall-nél. Ha belemegy. Ha nem, Harry-nél, ha ő sem, nálad. - soroltam a lehetséges helyszíneket.
- És a te házad? Az a legnagyobb, ez így nem fer.
- Nem igazán akarom most ott. Vagy, Manchesterben van egy nagy házunk emlékszel? Na akkor ott. - mondtam és befordultam az utolsó sarkon, lassan pedig leparkoltam a ház előtt.
- Ez egy csodás ötlet. Szerinted Perrie elment vagy megvárt?
- Fogalmam sincs. - mondtam, majd kiszálltunk, lezártam az autót és bementünk.

Perrie meglépett, nem várta meg Zaynt.

- Végre, hogy itt vagy. - nyomott egy gyors csókot a számra Harry.
- Na, mit derítettetek ki? - jött ki Ni a konyhából egy üveg üdítővel a kezében.
- Azt, hogy nem adják ki. - mondtam.

Bementünk közben a nappaliba és körbeültük az asztalt. Harry meg én persze a kanapét foglaltuk el. Átölelt a derekamnál, a lábát pedig rárakta az enyémre.

- Akkor mégis mi lesz? - érdeklődött Niall.
- A Manchesteri házunk? - kérdezte Zayn.
- Á, milyen dolgok történtek ott. - pillantott rám Harry egy huncut vigyorral.
- Micsodák? - csodálkozott Niall.
- Ja, hogy erről még nem is tudnak. Akkoe nem is fognak. - nevetett Harry.

Manchester
21:48

Mindenkit sikerült értesítenünk, bár hiába privát party, biztos lesznek akik potya vendégek, vagy fotósok. De azokat úgysem engedjük be. Erre való a két testőr az ajtó előtt. Elég sokan jelen vannak már. Nem hiszem, őket mind ismerjük.
Hirtelen két finom kéz takarta el a szemeim.

- Helló Louis, na ki vagyok? - hallottam meg egy bársonyos női hangot, de nem ismertem fel a hangos techno miatt.
- Hmm.. találgassak? - mentem bele a játékba, bár semmi kedvem nem volt.
- Talán Eleanor? - hallatszott az undor a hangomból.
- Még szép, hogy nem! - nevetett fel.
- Akkor bocsi, nem ismerlek fel. - ezzel megfordultam és egy középmagas, szőke hajú lányt pillantottam meg.

Hatalmas barna szemeivel figyelte a reakcióm, mikor hirtelen vágott arcon a felismerés, hogy ki is áll előttem.

- Hannah Olivia Walker! Hol voltál eddig, nem írtál, nem kerestél az X-Faktor óta, pedig azt hittem békében szakítottunk. Gyönyörű vagy, sokat változtál. - öleltem meg, ő pedig szó szerint megszorongatott.
- Amúgy Lou, az neked mióta békés, hogy írsz egy sms-t, hogy szerelmes vagy egy fiúba? - nevetett.
- Sajnálom.
- Semmi gond, már el vagyok jegyezve, nagyon boldogok is vagyunk. - mosolygott kedvesen.

Sosem hittem volna, hogy valaha egy exemmel is ilyen jól el tudok beszélgetni.

- Gratulálok, sok boldogságot. Megelőztelek, én házas vagyok. - vigyorogtam, ekkor valaki megfogta a karom és elkezdett húzni, de nem engedelmeskedtem.
- Jól vagy, hogy idegen lányokkal flörtölsz? Mennyit ittál? - fogta meg a homlokom Zayn.

Aki húzott.

- Nem flörtölök, nem idegen és csak vagy két feles Martinit.
- Pont elég az neked, hogy bekábulj. Á, szia Hannah. - csodálkozott Zayn.
- Helló Zayn. - integetett neki.
- Nos, elrabolhatom? - kérdezte.
- Vidd csak. Majd még biztos összefutunk. - nevetett, majd eltűnt a tömegben.
- Gyere, iszunk egyet. Egyet? Miket beszélek? Sokat! - ezzel karonragadott, majd elkezdett húzni a sok ember között.

Út közben elhaladtunk a két óriási hangfal mellett, mejből dübörgött a fülsüketítő zene és még a belső szerveim is beléremegtek. Sőt, még a férfiasságomat is megfogták. Atyám milyen emberek vannak itt! Ráadásul a felét, azt sem tudom kik, csak az ismerőseim, ismerőseinek az ismerősei.
Zayn benyitott az egyik szobában az emeleten. Bent a szűk társasági körünk tartózkodott, a földön ülve egy kört alkotva beszélgettek. Felfedezni véltem a bandatársakon kívül Michaelt és Ashtont. Fizzyt, Waliyhat és Gemmát. Edet, Nicket és Andyt.
Helyet foglaltam Waliyha  és  Harry között, egy  gyors csókot akartam nyomni az ajkaira,  de ő  elmélyítette. Az alkohol mámoros íze bizsergette a nyelvemet.

- Mindenki fogjon egy poharat és igyünk az ünnepeltre! - kacsintott Zayn vigyorogva Liamre amitől barátunk valószínű belül szétolvadt.

Koccintott mindenki mindenkivel. Bár nem volt túl szép pezsgőt inni piros papírpohárból.

4 megjegyzés:

  1. Ú, de jó lett:3 Kiváncsi vagyok mi fog történni az utolsó részben:D Nagyon várom

    VálaszTörlés
  2. Úúú, nagyon jó lett! :3 Nem akarom, hogy vége legyeeeeen.:c

    VálaszTörlés
  3. Most találtam rá a blogra és nem agyok larrys nagyon tetszik!

    VálaszTörlés