2014. június 10., kedd

Chapter Seventeen.

Hali:)
Tisztában vagyok vele, hogy sokat késtem, de remélem kiengesztelek mindenkit.;)
Már csak három rész van hátra ezen kívül.
Jó olvasást.:)

/Louis Tomlinson/
27, august, 2014
London
04:28

Tegnap kaptam egy fejmosás félét Bobtól. De nem vettem fel egy szavát sem. Most a változatosság kedvéért, arra kötelez, hogy mutazkozzak Tinával, és akkor majd azt fogják terjeszteni a pletykalapok, hogy együtt vagyunk.  De én nem igazán akarom, hogy hazugságot adjak el a rajongóknak.
Viszont Harrynek lett egy ötlete. Szökjünk meg! Ezért keltem fel ilyen korán, mert pakolok. Valamit biztos itthon fogok hagyni.
A fiúknak sem szóltunk semmiről. És mivel a turné első két állomása elmarad, (az országok anyagi okai miatt) így tudunk kettesben maradni és csak szeptember közepe fele kell elmennünk Californiába.

- Louis, minden bent van? Indulunk gyere! - nyitott be mosolyogva a szobába.

Megfogtam az utazóm és levittem a nappaliba. A Harryé is ott volt.

- Mehetünk. - jelentettem ki, majd előttem termett és átfogta a derekam, a homlokát pedig az enyémnek dűtötte.
- Te, én, Cancún. Csodálatos lesz. - nyomta az ajkait az enyémre.
- Szeretlek. - súgtam, mikor elszakadtunk egymástól.
- Én is. Menjünk mert lekéssük a nyugodtságot. - vigyorgott, majd megfogta a kezem és a bőröndökkel együtt kimentünk a házból.

Kulcsra zártam az ajtót, majd beültünk a kocsiba is.

- Jól nézd meg a házat. Most vagyunk itt utoljára párként. - mosolygott, majd összekulcsolta ujjainkat.

Út közben, még oda nem értünk a reptérre erre az egész elhamarkodott dologra tudtam csak gondolni. Mi van ha elsietjük? Nekem kellett volna még idő. De nincs rá lehetőség.
Kinéztem az ablakon és London félhomályban nyugvó utcáit figyeltem. Zárt üzletek, emberek siető hada hiányzik a járdákról. Furcsa volt ezt látni. Nem ehhez vagyok hozzászokva, hanem a nyüzsgéshez. Mikor kiértünk a főútra találkoztunk pár lézengő autóssal.
Nem telt bele sok idő, már a reptéren parkoltunk. Kiszálltam, karomat kicsit megcsípte a hajnali hideg levegő. A kocsiban más volt a helyzet, a bőröm bent hozzászokott a langyos hőmérséklethez.
Kivettük az utazókat a csomagtartóból, Harry pedig lezárta az autót, majd a magángéphez siettünk, hogy még csak véletlenül se ismerjen fel senki.
Fent kényelmesen foglaltam helyet Hazz mellett. A repülő pedig kisvártatva felszállt.

- Nem vagy álmos? - fordult felém kedvesen én meg csak bólogattam.
- Gyere. - csúszott lejjebb az ülésen, hogy a fejem a vállára tehessem.

Így cselekedtem, ő pedig összekulcsolta ujjaink végre, majd a fejét az enyémre hajtotta.

12:03

Megérkeztünk Cancúnba, már a repülő is leszállt és a reptéren állunk. Sikeresen végig aludtam az egész utat. Tovább is aludtam volna, ha Hazz nem kelt fel.

- Nagyon meleg van itt. - informált, pedig én is éreztem.
- Kerítsünk taxit. - mondta, majd fütyült egyet.

Tájékoztatnám, hogy ez nem London, de nem fogom. Kíváncsi vagyok.
Nagy meglepetésemre egy kék színű autó állt meg előttünk "taxi" felirattal. Hihetetlen vagy Harry!
Beszálltunk, majd megszólalt a sofőr.

- Beszélnek angolul? - kérdezte.
- Persze, azok vagyunk, felelte büszkén Harry.
- Hová vihetem önöket? - nézett ránk a visszapillantóból.
- Nem tud valahol a környéken egy jó szállást? - érdeklődte párom.
- De, indulunk is. - ezzel beindította a motort, majd elindította a taxiórát is.

Út közben hatalmas épületek előtt haladtunk el, és még pár parkkal is találkoztunk.
Kis idő múlva egy lakóparkhoz értünk, ahol zöldellő fák, virágzó bokrok vártak minket. Olyan gyönyörű volt.

- Itt egy kis nyaralót tudtok bérelni. Nem nagy egyik sem, négy helyiségesek. - mosolygott a sofőr és leparkolt.
- Köszönjük, mennyi lesz? - kérdezte Hazz, majd elővette a pénztárcáját, amire rá volt írva a nevem tollal.

De édes, mint egy tinilány.

- Tíz euró kereken.
- Elfelejtettem váltani! Font jó lesz? Mennyi lehet az? Adok tizet. - adta a taxis kezébe, kiszálltunk, kivettük a csomagokat, majd elindultunk a főépület felé.

Az utazóink kerekei hangosan gurultak a kikövezett sétálón. Néhol kis családok járkáltak, valaki a kutyáját sétáltatta, a párok pedig boldogan nevetgéltek egymással. Itt mindenki kreol borű, csak mi lógunk ki a sorból, a tipikus angol fehérségünkkel. Viszont jól esett, hogy senki sem ismert fel minket. Most mondhatni boldog vagyok. Holnap összekötöm az életem a világ legjobb személyével. Ez kicsit mégis nyugtalanít, mivel elsiethetjük.
Gondolkodásomból a pultos lány hatalmas dekoltázsa és csicsergő hangja rázott ki.

- Lakót parancsolnak? - nyávogott magas hangon, borzalmas angollal.
- Igen. Négy napra. - mosolygott kedvesen Harry.
- Neveket mondjanak.
- Harry Styles és Louis Tomlinson.
- Oké. Önöké lesz a 8-as. Fizetés kijelentkezéskor. - gépelte be a neveinket és átadta a kulcsot, mi pedig elindultunk a ház felé.

Hamar megtaláltuk, kinyitottuk és beléptünk. Bent rögtön egy nappaliba léptünk, ami tele volt zöld szobanövényekkel. A falon lógott egy plazma TV, azzal szemben pedig egy fehér bőrfotel feküdt. A padló laminált volt, ami rögtön fel is tűnt. Nekünk kövezve van. Innen nyílt egy amerikai típusú konyha, meg még két ajtó. Otthagytuk a csomagokat a nappaliban, majd bementünk az egyiken. A hálószoba volt az. Elég kicsinek tűnt, de mikor bentebb mentünk, már láttuk, hogy nem is annyira. Egy franciaágy helyezkedett el az ablak alatt. Mellette egy éjjeli szekrény és ennyivel kész a bútorok felsorolása. A fal türkízkékre volt színezve ami megadta a hangulatot.

- Csak gondolj bele, mennyi mindent fogunk itt művelni. - suttogta Harry a fülembe, fogával meghúzta a fülcimpám és belemarkolt a hátsómba.

Nekitolt az ajtónak majd egy lágy csókot hintett ajkaimra.

- Lou, egész úton nem szóltál hozzám. Zavar, hogy nem hallhatom csodálatos hangodat. - nézett rám aggódóan.
- Csak fáradt vagyok, minden oké Harry. - próbáltam mosolyogni.
- Ne legyél ennyire feszült, engedd el magad. - suttogta a számra, a kezét pedig az oldalamra vezette, aztán szenvedélyesen megcsókolt.

Elvezetett az ágyig, finoman rálökött, majd felém támaszkodott. Puha ajkaival durván szívni kezdte a kulcscsontomnál a bőrt. Azért ott, hogy ne látszódjon, már rutinos. Mindig felszabadultnak érzem magam ilyenkor, de most nem igazán megy. A ma délutáni házasságon kattog az agyam.
Harry egy pillanat alatt lekapta rólam a pólót majd erőszakosan szám után kapott. Szívta, tépte, harapta az ajkaimat, amiből egy kis vér is kibuggyant, mire felszisszentem, de nem zavarta. Ehhez a vadsághoz én nem vagyok hozzászokva.

- Harry. - sóhajtottam, mikor már az övem csatolta.
- Ez nekem most nem megy.. - szuszogtam.
- Hidd el, jó lesz. Megtöröm a szűziességed most. - vigyorgott rám huncutul, majd ágyékát az enyémnek nyomta.

Csatlakozzatok a Facebook csoporthoz, ahol mindig tájékozódhattok mindenről:)
https://www.facebook.com/groups/
229288223947474

10 megjegyzés:

  1. Nagyon jóó lett. Miért aggódik ennyire Louis? Oh, Harry te kis perverz :3 Várom a következőt :D

    VálaszTörlés
  2. szia, egy fontos dolgot közölnék. Remélem tudod, hogy Cabcún Mexikóban van, ami réges rég nem Európa, ahol euróval lehessen fizetni. Ottani fizetőeszköz a peso, de ha nem az, akkor előbb irtam vna a dollárt mint az eurót. Bocs ha kötekedésnek tűnt, de azért jobb ha tisztában vagy vele.
    Egyébként tök jó az új dizi, sokkal jobb mint az előző

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm észrevételed, pedig utána néztem, meg meg is kérdeztem pár embert és eurót mondtak/olvastam
      de igazad van peso
      :))

      Törlés
  3. Nem akarok egy beteg állatnak tűnni, de lesz benne +18-as rész? ><
    Amúgy nagyon jó a történet! Imádom! Larry <3 :'3
    - Adri xx

    VálaszTörlés
  4. szia:) van kedves egy linkcseréhez?^^

    VálaszTörlés
  5. Andrea, azért mert te nem szereted, vagy mert neked nem tetszik, az nem az jelenti, hogy folyton negatívnak kell lenned!
    Nagyon jó lett a rész, imádom a blogod! Siess a kövivel! :*
    Monci * *

    VálaszTörlés
  6. ^^ mikor lesz a kövi? :) rohadt jó a blogod *w*

    VálaszTörlés